Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)
142 II. 5281/35—1822/36. az alperes esküvel is megerősített vallomása alapján minden további bizonyítás felvételének mellőzésével megállapított az a tényállás, hogy a felek között az első nemi érintkezés az 1923. évben komolynak tekinthető házassági ígéret előrebocsátása nélkül történt, az okszerűséggel nem ellenkezik.. . Miután pedig e tényállás alapján csábítás az alperes terhére meg nem állapítható... Az irányadó tényállás szerint továbbá az alperes az eljegyzéstől alapos ok nélkül lépett vissza 1933. évi november havában, ennélfogva helyes a fellebbezési bíróság álláspontja, amely szerint az alperest a H. T. 3. §. alapján kötendő házasság céljából kiadások címén kártérítésre kötelezte... Az elsőbíróság ítélete ellen az alperes jogorvoslattal nem élt s így részéről nincs is megtámadva az elsőbíróságnak az a ténymegállapítása, hogy az alperes 1953 november hó közepén még ígérte, hogy a házasság-kötéshez szükséges iratokat beszerzi s az esküvőt rövidesen megtartják, eddig az időpontig tehát a felek között a jegyességi viszony kétségtelenül fennállott, ettől az időtől pedig a kereset beadásáig (1934 január 29) a H. T. 5. §-ban megállapított 1 évi határidő el nem telt, következéskép az alperes elévülési kifogása alaptalan. De sikertelen a kártérítési igényt illetően az alperesnek a kereshetőségi jog hiányára alapított panasza is, mert a felperesnő és szülei közt fennálló szoros családi viszonynál fogva a felperesnő az eljegyzéssel okozati összefüggésben adott ebédek és vacsorák kiszolgáltatásával felmerült kiadások megtérítését, még ha azokat a szülők adták is, a kártérítési igény azonosságánál fogva a saját személyében is jogosult perrel érvényesíteni... Részben helytálló volt azonban a felperesnőnek az a panasza, amellyel a fellebbezési bíróság döntését a H. T. 3. §. alapján megállapított kár összegszerűsége tekintetében támadja... A Pp. 271. §-nak felhívásával ugyanis, miután ide vonatkozóan az eddigi bizonyítás megnyugtató eredményt nem nyújtott, a felperesnő részéről ajánlott további bizonyítástól pedig eredmény nem várható, a per összes körülményeinek s annak figyelembe vételével, hogy a jegyességi viszonynak több, mint 7 évi időtartama alatt az alperes a tényállás szerint átlag hetenként kétszer vacsorázott a felpereséknél s nyilvánvalóan az ünnepés vasárnapokon is, amint ez általában szokásos, ott étkezett, a Kúria az étkezés címén teljesített kiadások összegét az alperes jogtalan magatartása folytán a felperesnőre, illetve szüleire hárult vagyoni hátrány méltányos kiegyenlítéseként a fellebbezési bíróság alacsony összegű megállapításával szemben 1200.— P-ben határozta meg ... 5281/35. — Elutasítás. — (Marasztalás az okozott kiadásokban.) — ... A peres felek 1930. évi március hó 17-én jegyezték el egymást, azonban a nyilvános eljegyzés csak 1932. évi november hó 3-án ment végbe. Ezt az eljegyzést az alperes 1933. évi május hó 12-én alapos ok nélkül felbontotta és a kapott ajándékokat visszaadta. A Kúria a H. T. 3. §-a értelmében kötelezte, hogy az általa 1930. évi március hó 17-től 1933. évi május 12-ig, tehát 170 hét alatt hetenként háromszor elfogyasztott vacsorák értéke fejében, á 50 fillér, 250.— P-t fizessen. A felperesnő, aki 3 polgári iskolai osztályt végzett és az eljegyzéskor alkalmazásban nem volt, hanem szülei háztartásában élt, ezenkívül még kártérítést is igényelt, azonban a nélkül, hogy az alperesnek valamely kárt okozó cselekményét bizonyította volna. Keresetének ezen részével elutasíttatott, mert a bírói gyakorlat megkívánja, hogy az alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyest egy már biztosított állás elfogadásától tartsa vissza, mivel csak ez esetben lehet elmaradt haszonról, mint kárról szó ... 1822/36. — Elutasítás. — A Kúria előrebocsátja, hogy a felperesnő keresetét erkölcsi kártérítésre nem alapította és a fellebbezési eljárásban is tapasztalatlanságáról és ezzel kapcsolatban csábításról nem tett említést. Teljesen téves azonban a felperesnőnek ide vonatkozóan kifejezésre juttatott az a jogi álláspontja, hogy csak
