Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

II. 4667/27. 127 juttatta kifejezésre, hogy a felperesnő a már fentebb jelzett hivatali állását hagyja ott, mert neki oly vagyoni helyzete van, hogy a hivatalba járásra nem lesz szükség, sőt az alperes maga azt adta elő, hogy „kertész feleségének igen sok tennivalója van, gyakran fel kell kelni a kora hajnali órákban, a vásárcsarnokban felügyelni stb. stb. különösen arra való tekintettel, hogy 3 kiskorú gyermeke van." ... Nem vitás, hogy az alperes az eljegyzés után is a felperesnő családjánál rendszeresen látogatásokat tett s elmaradását mindig elfogadható okkal mentette ki és 1924. évi november hó 27-én tett utolsó látogatása alkalmával is azt jelezte, hogy egy hét múlva újból fog jönni, de már az előző látogatások rendén az alperes azt juttatta kifejezésre, hogy az esküvőt még karácsony előtt kívánja megtartani s a felperesnőnek 1 millió koronát ajándékozott, hogy az esküvő előtt fogait hozassa rendbe. E most jelzett egy héten belül történt, hogy a felperesnő az alperes kívánságának megfelelően az állásáról való lemondás iránti kérvényét megszerkesztette és az illetékes minisztériumhoz benyújtotta, ahol 1924. évi december hó 2-án iktattatott és december 3-án már elintéztetett, úgy hogy december 6-án az írásbeli értesítés is kézbesíttetett a felperesnőnek. Ezzel szemben az alperes az 1924. Tév november hó első napjaiban megismerkedett X. Margittal, a kihirdetés alól való felmentés mellett 1924. dec. 3-án házasságot kötött vele anélkül, hogy a felperesnővel a jegyességet a házasságkötésig felbontotta volna, vagy hogy a felperesnőnek bármily módon tudomására juttatta volna, hogy mással kíván házasságot kötni, úgy hogy a felperesnő a házasságkötésről 1924. évi december hó 3-án szerzett értesülést... Semmi adat sem volt arra, hogy a felperesnőnek oka lehetett volna az alperes foglalkozásából származó megélhetés tekintetében vagy a hivatali alkalmazásával össze nem egyeztethető háziasszonyi elfoglaltsága tekintetében kételkednie, úgy hogy a házasságkötés közeli időre tervbe vett napjára való tekintettel a felperesnőt a kérvény korai benyújtása körül semmiféle gondatlanság nem terheli... A fellebezési bíróság a kártalanítás összegszerűsége szempontjából abból indult ki, hogy a felperesnő az állását, nyugdíjigényét és a szerzett előlépési lehetőséget vesztette el.. . Azonban a fellebbezési bíróság a nyugdíjigény figyelembe vételével téves jogi álláspontra helyezkedett, mivel a felperesnőnek csak 8 év és 10 hóra terjedő szolgálati ideje volt s ennélfogva az 1912 : LXV. t. c. illetve 5100/1924. M. E. rendelet 48. §-a rendelkezése értelmében őt a lemondáskor nem nyugdíj, hanem javadalmazásának 2 évi összegével egyenlő végkielégítés illette. A felperesnő valóságos kárigénye tehát az alperessel szemben abban jelentkezik, hogy elesett a hivatali állasával járó törvényes jövedelmétől. A kárenyhítés elve szempontjából nem vitás, hogy a felperesnő az alperes nősüléséről tudomást szerezve, nyomban megkísérelte a hivatali állásába való viszszavételét, azonban ez sikerre nem vezetett... A felperesnőnek az 1924. év december hó végén havi 74 aranykorona = 85.73 P fizetése volt, végkielégítésül kapott 1776 aranykoronát... Felperesnőnek a mai nehéz elhelyezkedési viszonyok között máig sem sikerült álláshoz jutnia, s viszont alperes 2 háznak Yi arányban a tulajdonosa és 4 hold ingatlana van a Törökőr dűlőben, ahol berendezett konyhakertészete van és 10—15 női alkalmazottal dolgozik... A Kúria úgy találta, hogy az alperes a kárt a legmegfelelőbb módon akként egyenlítheti ki, hogy a felperesnő legutolsó fizetésével egyenlő összeget biztosít a felperesnő által kért 10 évi időre s illetve ezen belül 8 évre addig, amíg megfelelő álláshoz jut, aminek előmozdítására szolgál az, hogy csekélyebb javadalmazású állás elnyerése esetén az alperes által letett összegből a különbözet fizetendő... A 10 évből ugyanis 2 évre a felperesnő kára a végkielégítéssel megtérült. Ezért a 10 évre kiszámított 10.287.60 P-ből 2.057.52 P levonása után bírói letétbe helyezendő összegnek mutatkozik: 8.230.— P. Természetesen a 10, illetve 8 év után fennmaradó összeg az alperest fogja illetni...