Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 152/39. 115 rendelkezésére bocsátott 12.000.— cseh korona megtérítése fejében pe­dig 2028.— P, vagyis összesen 11.273.— P-ben kérte elmarasztalni... Alaptalan a felperesnek a brostű értékmegállapítása tekintetében elő­terjesztett felülvizsgálati panasza, mert a fellebbezési bíróság a bros­tű értékelésénél azt a legmagasabb összeget fogadta el irányadóul, amelyre a perben kihallgatott szakértő a brostűt éppen a felperes le­írása alapján felbecsülte ... Helyes a fellebbezési bíróságnak az a meg­állapítása, hogy az alperesnő, amennyiben a brostű még birtokában lett volna, ennek a kötelezettségnek a brostű természetben átadásá­val is eleget tehetett volna. Ebből önként folyik a fellebbezési bíró­ság ama jogi álláspontjának helytállósága, hogy az alperesnő a brostűnek nem a vételkori értékét, hanem annak a szakértő által a szakítás után fennállónak meghatározott értéket tartozik megtéríte­ni... Ezenkívül alperesnő 196.208 magyar koronának megfelelő pen­gő összeget tartozik az amortizációs kölcsön törlesztésére rendelkezé­sére bocsátott összegek fejében a felperesnek megtéríteni... Az átér­tékelés szempontjából fontos ama kérdés tekintetében, hogy a peres felek között mikor szűnt meg a házasságon kívüli szerelmi viszony ... A fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek között a szakítás 1930 évi június hó 6-án következett be. Eme tényállás alap­ján pedig helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperesnek az amortizációs kölcsön kiegyenlítéséből eredő fent emlí­tett korona értékben meghatározott pénzkövetelése átértékelés alá esik, mert a felperes keresetét az 1938 : XII. t. c. 3. §-ban meghatáro­zott egy éven belül adta be. Az ekként átértékelés alá eső követelés pengőértékben való meghatározása szempontjából helyesen vette irányadóul a fellebbezési bíróság a magyar koronának 1922. évi május 22. és augusztus közepén jegyzett értékek középarányosát, mert a fel­peres az amortizációs tartozás kifizetésére szolgáló összeget az alperes­nőnek ebben az időközben általa most már közelebbről meg nem hatá­rozható időben és részletekben adta át. Ilyen átértékelés mellett pedig a felperesnek e címen járó követelése 1069.33 P-t tesz ki. A brostűért járó értékmegtérítés címén járó követelésével együtt tehát a felperes összkövetelése 4669.33 P-t tesz ki. Ezzel szemben áll az alperesnőnek beszámításra alkalmas követeléseként nem vitásan 2759.79 P-ben meg­határozott perköltségkövetelése, továbbá a bécsi és máriazelli közös útnak az alperesnő által fedezett költségeiből a felperes által elismert 200.— P, végül a brostű értékesítéséből befolyt összegből a felperes ál­tal is elismerten felvett 400.— P. Beszámítás tárgyává tette helyesen a fellebbezési bíróság továbbá azt az 1500.— P-t is, amelyet a felpe­resnek a szakítás után nem vitásan postán küldött meg és amelynek vételét a felperes 1930. évi június hó 15-én az alperesnőhöz intézett levélben nyugtázta ...

Next

/
Thumbnails
Contents