Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

108 I. 2514/38. magánjogi csábításra visszakövetkeztetni nem lehet... A fellebbezési bíróság elutasította az alperes étkeztetéséből származtatott 1460. P-re irányított keresetet is... A házasságon kívül állandósított nemi viszony a jó erkölcsökbe ütközik, ha nem is minősül vadházasságnak. Ez a jó erkölcsökbe ütköző kétoldalú viszony vagyoni vonatkozásban nem vezethet ugyan méltatlan gazdagodásra és az ilyen juttatás viszszaadandó, ha annak megtartása az erkölcsi érzést sértené, de az adott esetben a fellebbezési bíróság döntése helytálló. A felperesnő ugyanis éveken át oly viszonyok közt folytatta az alperessel a nemi érintkezést, amikor a már jelzett rossz vagyoni viszonyok között nem lehetett a közel jövőben kilátás arra, hogy a felperesnő által^ állított házassági ígéret valóra váljon. Az a nő pedig, aki a házasság megvalósulásának reménye nélkül állandósult nemi viszonyt tart^ fenn és ez alatt az idő alatt egy férfit a szokásos módon élelmez, valóban a nemi viszony fennállásának és fenntartásának célzatával szolgáltatja az élelmezést, amelynek értékét a nemi viszony megszűnése után vissza nem követelheti... A házasságon kívül állandósított nemi viszony ideje alatt a felek között bíróilag érvényesíthető követelések keletkezhetnek, azonban a fellebbezési bíróság a keresetbe vett 250 P-re nézve helyesen nem állapította meg a kölcsönadás tényét, sőt azt sem, hogy a felperesnő a jelzett összeget az alperesnek rendelkezésére bocsátotta volna. Amennyiben pedig a kérdéses összeg rendelkezésre bocsátása meg is történt volna, a kölcsönadás tényének hiányában a fellebbezési bíróság a nyújtott összeget a házasságon kívüli erkölcstelen viszony fenntartása érdekében adottnak helyesen fogta fel, melynek visszaadását méltánylandó körülmények nem teszik indokolttá... (A felperesnő maga is azt adta elő eskü alatti vallomásában, hogy „az alperes nem mondta, hogy a pénzt kölcsönkép adjam neki, hanem mindig úgy vette át tőlem a pénzt, hogy úgyis nőül vesz és így a tartozás kiegyenlítődik magától".). 2514/38. — Elutasítás. — Felperes keresetet indított alperesnő özv. X.-né ellen 27.000.— tőke, ingók kiadása és jár. iránt. — ... Való ugyan, hogy a felperes a szóban forgó összeget keresetében kifejezetten nem nevezte a jándéknak, ebből azonban még nem következik, hogy a fellebbezési bíróság álláspontja, mely szerint e részben keresetváltoztatást látott, iratellenes volna, mert az átadott pénz jogi természetének eldöntése nem ténykérdés, hanem jogi minősítés, tehát kizárólag jogkérdés. Már pedig... figyelemmel arra, hogy ezt az összeget keresetében a felperes maga is mint juttatást jelölte meg, a fellebbezési bíróság okszerűen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az átadott összeg ajándék s a felperes keresetében azt mint ajándékot követelte vissza. Ezzel szemben előkészítő iratában foglalt előadása határozottan a tiltott jellegű ügyletre utal. Ez nem a kereseti tényállítás kiegészítése, hanem azzal teljesen ellentétes tényeknek új jogalapként való érvényesítése... ennek folytán az újabban érvényesített jogalap kérdése az ellenfél tiltakozása folytán érdemi döntés tárgya nem lehet... Az a kérdés, vájjon a felperes és az alperesnő között valóban szerelmi viszony volt-e vagy sem, e perben nem ügydöntő ténykérdés, ezért e részben ténymegállapításra szükség nincs. A kereseti jog érvényesítése szempontjából ugyanis a jogát érvényesítő félnek, tehát a felperesnek előadását valóságára való tekintet nélkül kiinduló pontul kell elfogadni akkor, ha annak jogmegszüntető jelentősége van. Már pedig a jelen esetben a felperes saját előadása szerint szerelmi viszonyt folytatott az alperessel és a perben visszakövetelt ingókat a szerelmi viszony alatt és erre való tekintettel juttatta az alperesnőnek. A társadalmi felfogás az ilyen viszonyt minden esetben, de különösen házasságban élő férfival szemben, erkölcstelennek tartja. Ezt a társadalmi felfogást juttatja kifejezésre az állandó bírói gyakorlat, amely az ily viszonyt mindenkor erkölcstelennek minősítette. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak jogi döntése, amely szerint az ily viszony íenníaHása érdekében létesült jogügylet mint a jó erkölcsökbe ütköző