Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 2490/38. 10? erkölcstelen jelleget öltött akkor, amikor a felperesnő eljegyzésének felbontása utan a peres felek a régi szerelmi viszonyt újból folytatták. ILz ugyanis a felperesnő saját előadása szerint is az 1931. év elején következett be, tehát olyan időben, amikor az alperes a kötelezett tízezer pengőből még semmit sem fizetett a felperesnőnek, kétségtelen tehát, hogy az ekként előállott helyzetben az alperes részéről vállalt kötelem már nem szolgálta azt a célt, amelyet a felek akarata szerint eredetileg megvalósítani hívatva volt... A Kúriának a felperes felülvizsgálati kérelmében felhívott 1143/1936. számú határozata ezzel ellentétes álláspontot nem foglalt el. (Lásd ott) ... Ellenben a 3968/31. számú határozatban (lásd ott) a Kúria a fenti álláspontnak teljesen megfelelően elvi éllel kimondotta, hogy olyan okirat alapján való követelés, amely okirat az erkölcstelen viszony végleges megszakadását megelőző időben kelt, a bíróság előtt nem érvényesíthető, mert ebben az esetben, akárhányszor szakadt is meg időközönként ez az erkölcstelen házasságon kívüli viszony, az okiratban kikötött juttatás a végleges szakítást megelőzően kétség kívül az erkölcstelen viszony további folytatásának célját is szolgálja... A felperesnő nemcsak az okirati kötelezvény alapján, hanem azért is követelte a tízezer pengőt az alperestől, mert az alperes az X. Jánossal kötendő házasságát megakadályozta. A felperesnőnek erre a jogi alapra támaszkodó igényét a felebbezési bíróság alaptalannak találta, mert a felperesnő maga sem jelölte meg, hogy az alperesnek milyen jogellenes és vétkes cselekménye volt az, amelylyel a kötendő házasságát meghiúsította és mert az alperes a maga részéről leplezni akarta János előtt a felperesnővel fennállott viszonyt, ellenben a felperesnő volt az, aki felfedte jegyese előtt az alperessel fennállott kapcsolatát... A Kúria a fellebbezési bíróság által eme döntésének alátámasztására felhozott azt az indokát, hogy a felperesnő volt az, aki jegyese előtt az alperessel fennállott viszonyát felfedte, helytállónak nem találta, mert ez az indok ellentétben áll a házasuk landókat a házasság megkötése előtt terhelő kölcsönös közlési kötelezettséggel ... A fellebbezési bíróság nem látta bizonyítottnak a felperesnőnek azt az állítását, hogy a közöttük lefolyt egyezkedési tárgyalások eredményében az alperes a felperesnőnek erkölcsi kárának megtérítéséül feltétlenül és a felperesnő által is elfogadott ígéretet tett háromezer pengőnek a megfizetésére. Felperes a fellebbezési bíróságnak ezt a megállapítását a Pp. 534. §-ban meghatározott alapon nem támadta meg. Ezért a felülvizsgálati eljárásban a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szolgál irányadóul. Ennek folytán a háromezer pengő meg nem ítélése miatt emelt felülvizsgálati panasz ugyancsak alaptalan. 2490/58. — Elutasítás. — A jog a kölcsönös házassági ígéret idejében való nemi érintkezést csak akkor vonja a magánjogi csábítás fogalmi körébe, ha a nő nemileg tisztességes és a mindennapi életviszonyok szempontjából tapasztalatlan volt. ... Az adott esetben a felperesnő a megismerkedés idejében, az 1931—32. évben, 36—37 éves volt, aki szülei elhalálozása után, az 1929. év óta, kétszobás lakásában kosztos diákok tartásával, egyik szobájának bérbeadásából és fivéreinek anyagi támogatásából élt, míg az alperes 22—23 éves állásnélküli kereskedősegédként a szülei háztartásában élt. A fellebbezési bíróság nem találta bizonyítottnak azt a felperesi tényállítást, hogy az első nemi érintkezés az alperes házassági ígérete folytán jött létre... Ettől eltekintve a fellebbezési bíróság különben is arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a házassági ígéret tétele esetén sem forog fenn magánjogi csábítás, mert a felperesnő kellő élettapasztalattal rendelkezvén, az akkor állás nélkül levő alperes házassági ígéretét komolynak nem tekinthette... A felülvizsgálati kérelemben említett szerelmes levelek az 1936. évből és még meg nem jelölt más két év-; bői fennmaradt névnapi üdvözletek csak azt igazolják, hogy a peres felek között akkor a nem vitás szerelnű viszony fennállott („legforróbb szerelemből kívánom" stb.), de ebből a házassági ígérettel való