Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 1526/38. §-ban foglalt eljárási szabály értelmében a követelés alapja és mennyisége szerint elkülöníthető vitáknál közbenszóló ítélet hozható ugyan, de egészen más a Pp 130. §-ban szabályozott megállapítási per előfelté-' tele, amely a marasztalásra irányuló kérelem folytán mint önálló per. sőt mint önálló kérelem is valóban megszűnt. Ha ugyanis a felperesnő az alperestől teljesítést követelhet, akkor felesleges a megállapítási per, miután a teljesítés iránt folyamatba tett perben a marasztalási kérelem jogosságának megítélhetése végett az alapul szolgáló jogviszony amúgy is elbírálást nyer. Miután pedig a marasztalásra (teljesítésre) irányuló kérelem folytán a fellebbezési bíróság a kártérítés jogalapját megállapíthatónak nem találta, szükségképen az ebből eredő teljesítés sem követelhető, felesleges volt tehát a kereset elutasításán felül a felperesnőt még külön a teljesítésre irányuló kereseti kérelmével is elutasítani. Ezekre tekintettel a Kúria a felperesnot felülvizsgálati kérelmével elutasítja s ehhez képest a fellebbezési bíróság ítéletének az elsőbírói elutasító ítélet helybenhagyásáról rendelkező részét nem érinti, ellenben a további elutasításról rendelkező részt hatályon kívül helyezi... A házassági ígéret útján elkövetettnek állított magánjogi csábítás tekintetében ügydöntő, hogy az elcsábított nő ne tudja a nemi érintkezés előtt azt, hogy a házasságot ígérő férfi házassági kötelékben él, mert a házasság jogi fennállása alatt a kellő élettapasztalattal bíró tisztességes nő a házassági ígéretet komolynak nem tekintheti... a felperesnő azonban azt a beismerést tette, hogy az alperes már nemi érintkezésük előtt beszélt előtte fennálló házassági kötelékéről és arról, hogy válófélben van és a válópert folyamatba teszi ... a felperesnő még a nemi érintkezés előtt azt írta az anyjának, hogy az alperes a megismerkedés után mindjárt mondta, hogy nős ember és hogy 9 éves gyönyörű fia van, viszont már hosszú évek óta (külön élnek ... a perbeli vitás tények, ha azok a nő mivoltával kapcsolatosak is, a perbeli képviselő által beismerhetők, nincs tehát perjogi alapja annak a panasznak, hogy a felperesnő nem személyesen mondotta el a bíróság előtt a fenti ügydöntő beismerést... emellett a felperesnő a nemi érintkezést megelőző napon ezt írta szüleihez: „Életemben egy ilyen intelligens, jó, korrekt úrral még nem találkoztam, nagyon, nagyon megszerettük egymást és reggeltől estig együtt vagyunk... elhalmoz a legkülönbözőbb ajándékokkal, 60—80 pengőért vett eddig parfőmöt és kölnit nekem, karkötőt, 100—150 lirás kirándulásokért nem fogad el pénzt, ami már kellemetlen... az összes levelezőlapot, bélyeget, amit írok, mindent ő fizet, még eddig 10 lirát azt hiszem nem sikerült kiadnom. Bármennyire mesébe illő, mindezért semmi olyant nem kér, amitől tartanotok kellene, t. i. már első este azon kezdette, .de miután harmadik nap kinyögtem, hogy miért nem áll módomban, azóta csodák csodája, úgy szeret és jön utánam, mint az árnyék ..." A felperesnőnek ily tartalmú levelei után a bíróságnak nem volt szüksége arra, hogy a felperesnőt személyesen kihallgassa, mert e levelek tartalmából nyilvánvalóan arra lehet következtetni, hogy az alperes tényállításainak megfelelően már a megismerkedés napján az első alkalommal nemi vonatkozású közeledést tett és hogy a felperesnő az idegen földön először látott, felületes benyomások hatása alatt elfogadott férfi iránt kritika nélkül, könnyelműen... bizalmat tanúsított ... Erre mutat, hogy a felperesnő elfogadta az alperes ajándékait ... és leveleinek tartalma megerősíti az alperesnek ama tényállítását, hogy a hajóutazás kezdetétől ő fedezte a felperesnő összes kiadásait, amiből egészen érthetővé válik, hogy július hó 8-tól 13-ig nem sikerült 10 lirát sem kiadnia. A felperesnő eme magatartása ellentétben áll a per során oly nyomatékosan kiemelt szolid keresztény családi életet élő életmódjával... Felperesnő 1937. évi július hó 13-án, amidőn szüleinek Nápolyból a fenti levelet megírta, az alperesnek ezt írta: „Szívem, nagyon rosszul érzem magam, nem tudok többet írni, kérem azonnal^ jöjjön el a szobámba fel, Balja. Minél előbb, azonnal". Egy jónevelésű és erkölcsileg kifogástalan leány egy férfit, akiről még azt is tudja, hogy nős, ezzel a bensőséggel nem hívhat magához a szálló-