Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 2088/38. 105 dai szobába s még kevésbbé teheti meg azt, hogy ezek után Capriban ugyanabba a szállóba menjen át, ahol ez a férfi lakott... A felperesnő ily előzmények után érintkezett nemileg Capriban 1937. évi július hó 15-ére forduló éjszaka az alperessel... Az alperes, bár állította és bizonyítani is kívánta, hogy a felperesnőnek előtte másokkal is volt érzéki játéka és nemi viszonya, a fellebbezési bíróság a bizonyításfelvételt mellőzte és meg nem támadottan állapította meg, hogy a felperesnő tisztességes, de azt is megállapította, hogy nem tapasztalatlan leány... A felperesnő tapasztaltsága folytán a házassági ígéret megtörténte esetén sem forog fenn kártérítési jogot szülő magánjogi csábítás. A felperesnő ugyanis anyagi jogszabálysértésként tévesen panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság által megállapított tapasztaltság a nemi élet területére vonatkozik, mert a tisztesség a személyi jog keretében a nemi életre korlátozva értendő jogi műszó, míg a tapasztaltság az életismerettel, a mindennapi élettapasztalattal azonos fogalom. Ezért helytálló a Kúriának ama kifejlesztett jogszabálya, hogy a tapasztaltság korhoz nem köthető. Viszont a felperesnő, aki a nemi érintkezéskor 25. életévében járt, a perbeli adatok szerint Budapesten, bár egy szigorú keresztény erkölcsű családban nőtt fel, egy belvárosi iparos leányaként, a mindennapi társas érintkezésben is oly élettapasztalatokra tett szert, hogy a házastársak különélésére vonatkozó gyakori eseteket jól ismeri... amiből folyóan kellőkép el tudja bírálni, hogy egy különélő házas férfinak házassági ígéretét komolynak lehet-e tekinteni... A színésznői foglalkozás mint művészi élethivatás a nemi vonatkozású tisztességet nem zárja ki, ... de ezzel szemben a szín. házi élet keretében, ahol a színpadról a családi élet tisztaságát hirdetik és a családi élet erkölcsi visszásságait is feltárják, a felperesnő is bővebb életismereteket szerezhetett a nő csábítási életjelenségeinek megítélésére és ezért a vele szemben jelentkezett csábítást is ily életismerettel kellett volna elbírálnia... Nincs jogi jelentősége azonban a per elbírálásánál annak, hogy a felperesnő a nemi érintkezést az alperessel nem folytatta. Ez az ő erkölcsi felfogásának a helyességét igazolja, mert elkövetett erkölcsellenes magatartását nem fokozta, de ez nem teszi az egyszer megtörtént nemi érintkezést bíróilag megbocsátottá és nem minősül a nemi érintkezés magánjogi csábításnak, ha ennek az előfeltételei nem forognak fenn, amint jelen esetben áll. Téves tehát a felülvizsgálatnak az az érvelése, hogy az önfeledés varázslatában elkövetett nemi érintkezés kártérítés alapjául szolgálhatna, ha ebből állandó szerelmi viszony nem fejlődik. Az egyén ösztönös szenvedélye és a társadalom szigorú követelményei között az összhangot az egyén erkölcsi felfogása és önfegyelmező ereje biztosítja, aki erre nem képes, annak a hátrányos következményeit is viselnie kell. ... A keresetnek elutasítására elegendő egymagában a felperesnő élettapasztalata, amelynek fegyelmezett alkalmazásával a házasságban élő alperes csábításainak ellenállhatott volna ... 2088/38. — Elutasítás. — Felperesnő az 1907. évben született, végzettsége két polgári iskola, édesatyja kocsmáros volt egy vidéki városban, ahol a felperesnőnek virágüzlete, alperes pedig banktisztviselő volt. A „felperesnő az alperessel az utcán ismerkedett meg 1930. év augusztus havában és ugyanezen év szeptember hó l?-én kezdődött meg közöttük a nemi érintkezés. — A nemi viszony a peres felek között az első közösülés után állandósult és hat és fél évig tartott. — A nemi viszony ilyen állandósulása sem zárja ki az erkölcsi kártérítést abban az esetben, ha a nő a komoly házassági ígéretbe vetett bizalom folytán az ígéret beváltásának a lehetősége mellett ennek a reményében tartotta fenn a viszonyt. Ezt a tényt azonban kétséget kizáró módon a nő köteles bizonyítani. Ilyen bizonyítékot azonban a felperesnő a per során nem szolgáltatott, sőt éppen ellenkezőleg a per adatai arra utalnak, hogy a felperesnő maga sem élt soha abban a reményben, hogy az alperes őt feleségül fogja venni. Erre enged következtetést a felperesnőnek Budapestről 1935. évi március hó 7-én az alpereshez in«