Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

illeti a birtokláshoz való jog is. A törvény elsősorban éppen erre van tekintettel, amikor elismeri az önálló birtokvédelmet is, és lehetőséget ad arra, hogy a tényleges birtokos a korábbi birtokhelyzetet a birtokláshoz való jog igazolása nélkül is helyreállíthassa. Az államigazgatási szerv birtokvédelmi eljárása a gyakorlatban azért is igen jól bevált, mert a megzavart birtokhelyzet azonnali helyreállítása a tapasztalat szerint az esetek jelentős részében önmagában is kielégítő eredményre vezet. Az államigazgatási határozat igen sokszor véglegesen megoldja a birtokvitát, és feleslegessé teszi a jogi helyzetnek bírósági eljárásban való tisztázását. Nem zárja el azonban a törvény a birtokost attól, hogy a birtokláshoz való joga alapján lépjen fel és igényeljen védelmet. Abban az esetben azonban, ha a birtokos a birtokláshoz való jogát is elbírálás alá akarja bocsátani, nincs szükség az államigazgatási szerv birtokvédelmi eljárásának igénybevételére, mert a vitás jogi kérdés megoldása a bíróság feladata. A birtoklás ténylegességén alapuló birtokvédelem tehát kedvezmény, amely gyorsaságánál és hatékonyságánál fogva rendkívül előnyös lehetőséget biztosít minden birtokosnak, anélkül azonban, hogy a birtokvédelem kizárólagos eszköze lenne. A bíróság feladata nem csupán a korábbi tényleges birtokállapot helyreállítása, hanem a birtokláshoz való joggal kapcsolatos jogvita eldöntése is. Ezért a bíróság általában nem korlátozhatja vizsgálatát a korábbi birtokhelyzet tisztázására, hanem döntését a birtokláshoz való jog alapján hozza meg [Ptk. 192. § (3) bek.]. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor a bíróságnak nincs módja a birtokláshoz való jog alapján határozni, mert pl. ennek a jognak a fennállása más hatóság hozandó döntésétől függ, vagy mert esetleg a perben álló felek egyikének sincs ilyen jogosultsága. A bíróság tehát a birtokperben a birtoklás jogosságát csak a birtoksértés viszonylatában vizsgálja. Ehhez képest a korábbi tényleges birtokos és a fennállott birtokhelyzetet megháborító fél birtokláshoz való jogosultságát kell összemérnie, a birtokláshoz való erősebb jogot kell megállapítania, s döntését erre kell alapítania. A bíróság döntésénél figyelembe veszi a Ptk. 192. §-a (3) bekezdésének azt a szabályát, hogy a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell. Az államigazgatási szerv előtti eljárásnak tárgya a megzavart birtokállapot helyreállítása, és nem a birtokláshoz való jog eldöntése. Ez utóbbira egyébként is csak védekezésként lehet hivatkozni, s a panaszos által érvényesített igény nem ezen a jogon alapul. Ebből következik, hogy az államigazgatási szerv döntésének a birtokláshoz való jogosultság vonatkozásában anyagi jogereje (res iudicata) nincs. Ennélfogva bármelyik fél a Ptké. 28. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tizenöt nap eltelte után — igazolási eljáráson kívül is — fordulhat a bírósághoz, és érvényesítheti a birtokláshoz való jogából folyó igényeit. Ennek ellenére az államigazgatási szerv birtokvédelmi eljárásának a jelentősége mindenképpen megmarad, mert az említett tizenöt nap eltelte után a fél kizárólag a korábbi tényleges birtokállapotra alapítottan igényt eredményesen nem érvényesíthet, továbbá a bíróság eb63