Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

zése a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt máshol is elhelyezheti. A törvény nem részletezi azt, hogy a bíróságnak milyen körülményeket kell vizsgálnia az abban a kérdésben való döntésnél, hogy melyik szülőnél van biztosítva a gyermek kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése. A tényállások változatosságára tekintettel ez nem is lehetséges. A gyermek elhelyezésénél mindenesetre súlya van annak, hogy tartása, élelmezése, ruházata, kulturális igényeinek kielégítése, betegsége esetén ápolása, gyógyítása és elhelyezése melyik szülőnél lesz jobban biztosítva. A szülők anyagi viszonyai és lakáshelyzete tehát nem közömbös tényezők. A gyermek érdekét azonban nem lehet leszűkíteni a jobb anyagi ellátottságra és a kedvezőbb lakáshelyzetre, hanem az a döntő, hogy a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szempontok mellett melyik szülő személyében van nagyobb biztosíték arra, hogy a gyermek a társadalom építő tagjává válik. Ennek érdekében — a felsorolás teljességének igénye nélkül — gondosan vizsgálni kell a szülők életkörülményein kívül egyéniségüket, világnézetüket, erkölcsi tulajdonságaikat, életmódjukat, a családi életben, a munkahelyen és az élet egyéb területein tanúsított magatartásukat, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinteségét, a gyermek sorsa iránti érdeklődésüket és vele szemben tanúsított magatartásukat, a gyermekről való gondoskodásukat, a gyermeknek a szülők iránt táplált érzelmeit, a szülők nevelési képességeit, a gyermek iskoláztatásának lehetőségét stb. A kiemelt körülmények mellett adott esetben az elhelyezés kérdésében való döntésnél jelentősége lehet a gyermek nemének és korának is. Alaposan mérlegelni kell, hogy több gyermek esetén azok szétválasztása nem okoz-e még további szakadást a család tagjai között, nem zavarja-e meg még jobban a gyermek lelki harmóniáját. Ugyanilyen alapossággal kell vizsgálni a szülőknek a békés házasélet felbomlásáért való felelősségét. A család egységének felelőtlen, könynyelmű, a közfelfogás szerint elítélendő megbontása, a másik házastársnak, de különösen a gyermekeknek indokolatlan eltaszítása, a velük való törődés elhanyagolása alapos kétségeket támasztanak az iránt, hogy az ilyen szülő rendelkezik-e azokkal az erkölcsi tulajdonságokkal, amelyek a gyermek helyes neveléséhez múlhatatlanul szükségesek. Ugyanez a helyzet annál a szülőnél, aki tartási kötelezettségét nem teljesítette, vagy azt meghiúsítani igyekezett, s annál is, akinek csak a másik szülő által ellene indított tartási perben jut eszébe, hogy a hosszabb idő óta másik szülőjénél levő gyermeknek nála való elhelyezését kérje. IV. A gyermek elhelyezésénél az állandóságra messzemenően törekedni kell, mert a környezetváltozás csak ritka esetben nem okoz válságot a gyermek érzelmi életében. A környezetváltozás izgalmaitól tehát a gyermeket lehetőleg éppúgy meg kell kímélni, mint annak a tudatnak lélekmérgező hatásától, hogy a szülei bíróság előtt viaskodnak azért, hogy ő egyik szülőtől a másikhoz vagy esetleg onnan vissza kerüljön. Különösen káros lehet a gyermeknek megszokott környezetéből való 57