Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

kiszakítása akkor, ha az egyszersmind a hasonló korú testvéreitől való elszakadással jár együtt. A Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs biztosítva. Nincs akadálya tehát annak, hogy az érdekeltek a gyermek más elhelyezése iránt újabb pert indítsanak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a gyermeknek akár a szülők megegyezésén, akár bírói ítéleten alapuló huzamosabb elhelyezését csak akkor indokolt megváltoztatni, ha a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése — különösen a körülmények lényeges változása miatt — addigi környezetében már nincs megfelelően biztosítva és a másik szülőnél vagy más helyen való elhelyezését a gyermek érdeke kívánja meg. Az elhelyezés megváltoztatására irányuló keresetnek nem egy esetben az a ténybeli alapja, hogy a szülő nem engedte meg a másik szülőnek a nála elhelyezett közös gyermekkel való érintkezést, vagy hogy a gyermeket a másik szülővel szembeni ellenszenvre, tiszteletlenségre hangolta. Ezúttal is hangsúlyozni kell, hogy a gyermeknek egyik szülőnél való elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket időközönként meglátogassa, szeretetét kimutathassa, sorsát figyelemmel kísérhesse, a szülő és gyermek közötti meghitt viszonyt továbbra ápolhassa. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől különösen nyomós indok nélkül elzárja és a gyermeket a szülő ellen befolyásolja. A szülőnek ez az erkölcsileg súlyosan elítélendő s nemcsak a másik szülőre, hanem magára a gyermekre is káros magatartása ismét következtetési alap lehet arra, hogy ez a szülő erkölcsileg nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső sorban tehát a gyermek más elhelyezésére irányuló igényt is megalapozhatja. Éppen ezért célszerű, ha a bíróság a gyermek elhelyezésének kérdésében való döntés során erre a felek figyelmét felhívja. V. A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a gyermek elhelyezése kérdésében csak akkor határoz, ha a szülők megegyezése hiányzik. Ezzel látszólag ellentétben áll a Pp. 290. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől — szükség esetében — erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell. A két rendelkezés egybevetéséből azonban következik, hogy a szülők megegyezése a Pp. 290. §-a (1) bekezdésének alkalmazását nem gátolja. A bíróság ugyanis az elhelyezés kérdésében hivatalból csak szükség esetén intézkedhet, ilyen esetben viszont köteles is intézkedni. A fentiekből kitűnik, hogy a gyermek elhelyezésénél a fő szempont a gyermek érdeke, ennek pedig az az elhelyezési mód felel meg, amely mellett a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elvek érvényesülése a legjobban van biztosítva. Ez a szempont annyira alapvető és általános, hogy nemcsak a bírói ítélet, hanem a felek megegyezése sem kerülhet vele ellentétbe. 58