Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

9. számú IRÁNYELV a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokról A házassági bontóperekben folytatott ítélkezési gyakorlat fejlesztése és egységesítése érdekében a Legfelsőbb Bíróság a 3. számú Irányelvében megállapította az ilyen perek tárgyalásánál és eldöntésénél irányadó általános szempontokat. Azt a tapasztalatot tartotta szem előtt, hogy a házasfelek gyakran nem a valóságos tényállásra hivatkoznak a bontóperben, mert nem kívánják az elválásukat kiváltó okokat és körülményeket feltárni, továbbá hogy a házasság felbontására vezető okok részletekbe menő felesleges feltárása és boncolgatása a volt házastársak között gyakran ellenségeskedésre és gyűlöletre vezet, amelynek következményeit a gyermekek sínylik meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság egyebek mellett azt az irányítást adta, hogy a házastársaknak a házasság felbontására irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt, végleges elhatározáson alapuló közös akaratnyilvánítása a házasság felbontása szempontjából olyan lényeges körülmény, melyből az egyéb tényekkel összefüggésben a házasélet végleges és teljes megromlására lehet következtetni. Ez az iránymutatás a gyakorlatban helyesnek bizonyult, az Irányelv lehetővé tette a véglegesen szétesett házassági kapcsolatoknak kulturált, a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelő módon való rendezését. Az 1952. évi IV. törvény módosítása és egységes szövege tárgyában alkotott 1974. évi I. törvény (Csjt.) a 3. számú Irányelvnek ezt a tételét törvénybe iktatta. Az Irányelv egyéb tételei azonban továbbra is hasznos szerepet tölthetnek be az ítélkezési gyakorlat helyes irányú fejlődésének és egységességének biztosítása terén. Emellett a most már törvényben szabályozott arra az esetre is indokolt néhány vonatkozásban a korábbi iránymutatások fenntartása, amikor a házasfelek házasságuk felbontását egyező akaratnyilvánításuk alapján kérik. Ezért — figyelemmel arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elmúlt években is több esetben adott elvi irányítást a házassági bontóperekkel kapcsolatos kérdésekben — szükséges, hogy a Legfelsőbb Bíróság a házassági bontóperek tekintetében az új szabályozás szem előtt tartásával adjon átfogó elvi irányítást. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése megvitatta a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokat és az Alkotmány 47. §-ában biztosított jogkörében a bíróságokra kötelező alábbi irányelvet állapította meg. 1. Népköztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és a család intézményét. A házasságot azonban nem tekinti felbonthatatlannak, a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, társadalmi rendeltetésének betöltésére alkalmatlanná vált házasság felbontását megengedi. Olyan egyedi ok nincs, amelynek fennállása esetén a bíróságnak a házasságot minden további vizsgálat nélkül fel kellene bontania. Államunk hatékonyan védi a házasság és a család intézményét. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát fordítja szociális juttatásokra, 28