Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

A vagyontárgyak értékesítésének, illetőleg hasznosításának elvárhatóságáról tehát az összes körülmények körültekintő vizsgálata alapján kell dönteni. Tekintettel kell lenni a helyi értékesítési lehetőségre is, mert méltánytalan eredményre vezetne, ha a bíróság a szülő olyan jövedelmével számolna, amelyet gyakorlatilag nem tudna elérni. Nem követelhető meg a tartást igénylő szülő személyes szükségletét szolgáló, megszokott életviteléhez tartozó vagyontárgyainak (személyes használatára szolgáló ingóságainak, az általa lakott családi háznak, öröklakásnak stb.) értékesítése, illetőleg hasznosítása. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az idős emberek sok esetben mélyen kötődnek megszokott életkörülményeikhez, környezetükhöz, súlyos megrázkódtatás nélkül nem tudnak attól elszakadni. c) A tartásra rászorultnak tekinthető a szülő akkor is, ha vagyontárgyát korábban elajándékozta. Ilyen esetben azonban tüzetesen vizsgálni kell az ajándékozás körülményeit, így különösen azt, hogy az ajándékozás óta mennyi idő telt el, s hogy az ajándékozás idején nem kellett-e számolni mind a szülőnek, mind a megajándékozottnak azzal, hogy a szülő a tartásra rövidesen rászorulttá válik. Ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy az ajándékozás kifejezetten azzal a céllal történt, hogy a szülő ezáltal megalapozza a tartási igényét, rászorultsága nem állapítható meg addig, amíg létfenntartásra alapított visszakövetelési igényét nem érvényesíti. Ha visszakövetelési igényét érvényesítette, az azonban nem járt sikerrel, rászorultságának hiányát azon a címen, hogy vagyonát elajándékozta, nem lehet megállapítani. Ha a szülő ajándékozásának körülményeiből nem lehet arra következtetni, hogy az ajándékozással magát a tartásra rászorulttá kívánta tenni, nem lehet tőle elvárni azt, hogy az ajándékot rászorultságának megszüntetése, illetőleg csökkentése címén visszakövetelje, mert belátásától függ, hogy létfenntartása érdekében visszaköveteli-e az ajándékot, vagy tartásdíj iránti igényt érvényesít. A tartásra kötelezettek egyike részére történt ajándékozás esetén gondosan vizsgálni kell, hogy az nem a többi kötelezett tartási terhének átvállalása fejében történt-e. d) Általában nem szorul gyermeke eltartására az a szülő, akinek megélhetését tartási vagy öröklési szerződés megfelelően biztosítja. Ha azonban a tartási szerződés megszűnik vagy nem megfelelő mértékben fedezi a jogosult tartását, a teljes vagy részleges rászorultság megállapítható. Adott esetben tartáskiegészítésre lehet jogosult az a szülő is, aki szociális intézmény gondozottja, ha az intézmény által ki nem elégíthető egyes szükségleteinek fedezése személyi körülményeire tekintettel indokoltnak mutatkozik. e) A gyermek a tartási kötelezettség alóli mentesülés céljából eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a tartást igénylő — arra egyébként rászoruló — szülő felróhatóan nem szerzett megélhetését biztosító nyugdíjjogosultságot. A szülőtartásra jogosultságnak ugyanis — szemben a házastársi tartásra jogosultsággal — nem feltétele, hogy az igénylő a tartásra hibáján kívül szoruljon rá. f) A tartási kötelezettség a törvény [Csjt. 60. § (1) bek., 61. § (1) bek.] 20