Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

szerint akkor hárul a leszármazókra, ha a tartást igénylőnek tartásra kötelezhető házastársa nincs. A szülőtartási kötelezettség tehát elsősorban akkor áll fenn, ha a szülőnek nincs házastársa. Fennáll továbbá akkor is, ha a különélő vagy a volt házastárs azért nem képes az igénylő eltartására, mert az veszélyeztetné a saját, valamint annak megélhetését, akinek eltartására a tartást igénylővel egysorban köteles [Csjt. 21. § (1) bek., 32. § (3) bek.]. Ha tehát a különélő vagy volt házastárs által nyújtott tartás (tartáskiegészítés) a szülő megélhetéséhez szükséges összeget nem éri el, a gyermekre a tartás kiegészítésének kötelezettsége hárul. Ilyen kötelezettség terheli egyébként a gyermeket a rászoruló szülővel szemben akkor is, ha az együtt él a házastársával, közös jövedelmük azonban kettőjük eltartásához nem elégséges. Végül fennáll a szülőtartási kötelezettség akkor is, ha a szülő a tartásra csak a házasság felbontását követő öt év eltelte után válik rászorulttá és nincs olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, amelynél fogva házastársától ilyen esetben is tartást követelhetne [Csjt. 22. § (3) bek.]. Nem érinti a szülőnek a tartásra való jogosultságát az, hogy a házastársával (volt házastársával) szemben érdemtelensége miatt [Csjt. 21. § (1) bek., 32. § (3) bek.] nem jogosult házastársi tartásra. Az ugyanis, hogy a szülő a házastársi tartásra érdemtelen, csupán azt jelenti, hogy a házastársával (volt házastársával) szemben nem érvényesítheti sikerrel tartás iránti igényét. Rokonaival — elsősorban leszármazó] ával, ezen a körön belül is mindenekelőtt gyermekével — szemben azonban előtérbe lép a tartáshoz való joga. 2. Az örökbefogadott gyermek vérszerinti szülője e gyermekkel szemben tartási igényt nem érvényesíthet, kivéve ha saját házastársa jogadta örökbe a gyermeket. A Csjt. 52. §-a szerint az örökbefogadás folytán a vérszerinti családi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogok és kötelességek megszűnnek. Ezzel áll összhangban az 1972 évi IV. törvénynek az a rendelkezése, amely a Csjt. korábbi 61. §-ának (4) bekezdését hatályon kívül helyezte. Ez ugyanis kimondta, hogy az örökbefogadott gyermeket és leszármazó ját az örökbefogadott vérszerinti szülőit megelőzően az örökbefogadó szülő köteles eltartani. A Csjt. 52. §-ában foglalt új rendelkezés szerint a vérszerinti szülő az örökbefogadott gyermekét az örökbefogadó teljesítőképtelensége esetén sem köteles eltartani, egyben megszűnik a szülőtartásra való jogosultsága is. Kivételt a törvény csak azzal a vérszerinti szülővel tesz, akinek a gyermekét saját házastársa fogadta örökbe. [Közös gyermekké fogadás; Csjt. 51. § (2) bek.] 3. A nevelőszülő nevelt gyermekével szemben akkor jogosult a tartásra, ha a nevelt gyermek tartásáról, gondozásáról közös háztartásban hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott. A mostohaszülő is jogosult mostohagyermekével szemben a tartásra, ha annak eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott [Csjt. 62. § (2) bek.]. E tartási jogosultság alapja a családi körben hosszabb időn keresztül fennállott olyan tényleges állapot, amely tartalmában a vérségi kapcsolaton alapuló közös háztartásban való együttéléssel azonos. A nevelt gyermek a nevelőszülők beleegyezésével kerül azok ház21