Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

— már akkor elkezd folyni, amikor a baleseti eredetű munkaképességcsökkenése, illetőleg munkaképtelensége keresetkiesésre (jövedelemkiesésre) vezet. Az ezzel ellentétes megoldás viszont a kárért felelős személyt hozná a jogalap tekintetében való védekezését (a felelősség alól egészben vagy részben mentesítő körülmények bizonyítását) illetően méltánytalanul nehéz helyzetbe. PK 53. szám a) A bányakártalanítási eljárás során az államigazgatási hatóság az 1960. évi III. törvény 44. §-a értelmében mind a bányakár megállapítása, mind pedig a károsultnak járó kártalanítás felől érdemben határoz. Ha a jogerős államigazgatási határozatot az azt sérelmesnek tartó fél keresettel támadja meg, a bíróság a kártalanítás módját — az 1960. évi III. törvény 43. §-ában, valamint a 9/1961. (III. 30.) Korm. számú rendelet 69—73. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazásával — az államigazgatási határozatban megállapított módtól eltérően is meghatározhatja. b) Az államigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem előfeltétele annak, hogy a jogerős államigazgatási határozatot sérelmesnek tartó fél a bírósághoz forduljon. c) Az 1960. évi III. törvény (Bt.) 44. §-a értelmében a bányakár megállapítása, valamint az ennek fejében járó kártalanítás felől — megegyezés hiányában — a járási, járási jogú városi, fővárosi (városi) kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz, a határozattal meg nem elégedő ügyfél a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a bírósághoz fordulhat. A Bt. sajátos módon rendezi a bányakárok megtérítését. A 42. § (3) bekezdése határozottan úgy rendelkezik, hogy a bányakárokat az ebben a törvényben foglalt rendelkezések szerint kell megtéríteni. A kártalanítási eljárás tekintetében tehát a Bt.-ben foglalt rendelkezések jönnek elsősorban figyelembe. Márpedig a Bt. 44. §-ában foglalt rendelkezésből kétségtelenül megállapíthatóan a törvényhozó azt tette az államigazgatási hatóság feladatává, hogy mind a bányakár megállapítása, mind pedig a károsultnak járó kártalanítás tekintetében határozatot hozzon. Az államigazgatási hatóságnak tehát érdemben kell a kártalanítás kérdésében döntenie, eljárása nem szorítkozhat egyezség létrehozásának a megkísérlésére. A törvénynek az a rendelkezése, hogy az államigazgatási hatóság az említett kérdésekben a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz, csak azt jelenti, hogy az államigazgatási hatóságnak a határozatát a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával kell meghoznia. Nem értelmezhető azonban a szóban levő rendelkezés úgy, hogy az államigazgatási hatóságnak nem kell határozatot hoznia a kártalanítás kérdésében. Ez következik a Bt. végrehajtásáról szóló 9/1961. (III. 30.) Korm. 204