Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)
támasztható — igényeknek ugyanebben a perben való érvényesítésére, ha azonban ez a figyelmeztetés eredménytelen marad, ennek jogvesztő hatálya nincs. PK 30. szám A szakigazgatási szerv a birtokvita elbírálása során az előtte felmerült eljárási költségek felől is dönthet. Ha az eljárás a bíróság előtt tovább folyik, e költségek viselése felől véglegesen a bíróság dönt. Az 1957. évi IV. tv. 80. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint az államigazgatási eljárás költségeit általában az állam viseli, akkor irányadó, ha a törvény eredeti céljának megfelelően az eljárás tárgya államigazgatási jogvita rendezése. Mivel a birtokháborítás megszüntetése iránti eljárás tárgya polgári jogviszony alapján keletkezett vita, a szakigazgatási szerv előtt felmerült eljárási költségek viselése szempontjából irányadó a jogszabálynak az a további rendelkezése, hogy az ügyfél terhére eljárási költség akkor állapítható meg, ha azt jogszabály előírja. Ilyen, szorosan vett polgári jogi vonatkozású előírást tartalmaz a Ptk. 191. §-ának (2) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a szakigazgatási szerv határozatot hozhat a „költségek" kérdésében is. Minthogy ez a rendelkezés nem tesz különbséget az anyagi jogi és az eljárási költségek között, a gyűjtőelnevezésként használt kifejezés vonatkozik minden olyan költségre, amely a birtokvédelemmel közvetlenül vagy közvetve szoros kapcsolatban áll, vagyis az eljárási költségekre is. A szakigazgatási szerv tehát az előtte felmerült eljárási költségek viselése felől is határozhat. Ebből — a birtokvédelmi eljárásnak az előbbiekben említett jellegére is figyelemmel — következik, hogy a szakigazgatási szerv előtt felmerült eljárási költségeket nem az állam, hanem a felek viselik. Abban az esetben, ha az eljárás a bíróság előtt tovább folyik — figyelemmel a Pp. 75. §-ának (1) bekezdésére és 77. §-ára — a szakigazgatási szerv előtt felmerült eljárási költségek viselése felől is véglegesen a bíróság dönt. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha az ügyben a felek egyezséget kötnek. A bíróságnak a Pp. 3. §-ából, a szakigazgatási szervnek pedig az 1957. évi IV. tv. 22. §-a (3) bekezdéséből folyó feladata a felek figyelmeztetése arra, hogy egyezségüknek a szakigazgatási szerv előtt felmerült eljárási költségek viselésére is ki kell terjednie, vagy pedig hogy — a Pp. 78. §-a (2) bekezdésének rendelkezéséhez képest — e tekintetben a döntést a bíróságra bízhatják. Az érdekelt felet nem lehet elzárni attól, hogy jogvitás ügyében kezdettől fogva — tehát a szakigazgatási szerv előtti eljárásban is — ügyvédi képviseletet vegyen igénybe. Ezzel ügyvédi munkadíj formájában szükségképpen költsége merül fel, amely nyilvánvalóan eljárási költség. Ezért az előbb kifejtettek erre a költségre is vonatkoznak. 161