Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

hatnak igényt a kisajátított ingatlanon fennállott joguknak a kisajátítás folytán történt megszűnése fejében. Más a helyzet a telekkönyvből ki nem tűnő annak a kötelmi jogosultnak esetében, aki a kisajátítás elrendelése miatt nem szerezhet az ingatlanra tulajdonjogot. Az ilyen személy ugyanis nem fordulhat közvetlenül a kisajátítást kérő ellen ama kártalanítási összeg iránt, amelyet az a kisajátított ingatlan telekkönyvi tulajdonosának már kifizetett. Ilyen esetben a kötelmi jogosult ezt az igényét csak a telekkönyvi tulajdonossal szemben érvényesítheti. Joga van viszont ahhoz, hogy a kisajátítást kérővel szemben közvetlenül érvényesíthesse a még ki nem fizetett vagy az egyezségben felajánlottat meghaladó kártalanítási összeg iránti igényét. Ez utóbbi esetben azonban az igény érvényesítésének az is előfeltétele, hogy a telekkönyvi tulajdonos a kötelmi jogosultnak az ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét elismerje. Ellenkező esetben a kisajátítást kérőn kívül az ingatlan telekkönyvi tulajdonosát is perbe kell vonni annak tűrése végett, hogy a kisajátítást kérő a kártalanítási összeget a kötelmi jogosultnak fizethesse ki. PK 27. szám A kisajátítási eljárás során a 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 40. §-ában meghatározott igények tekintetében külön-külön tett egyezségi ajánlat tételenként köti a kisajátítást kérőt. A bíróság az egyes részigények tekintetében tett ajánlat szerinti összegnél kisebb összegű kártalanítást akkor sem állapíthat meg, ha a tulajdonos keresete folytán más részigények tekintetében a felajánlót kártalanítást meghaladó pénzkövetelést ítélt meg. Az 1965. évi 15. számú tvr. (Tvr.) 14. §-ának (1) bekezdése szerint kisajátítás esetén a pénzbeli kártalanítás mértékét a kisajátítást kérő ajánlata alapján az ügyfelek egyezsége határozza meg. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet (R.) 40. §-a szerint kártalanítás jár: a) a kisajátított ingatlanért (földrészlet, épület, tartozékok), b) a növényzetért, c) az értékveszteségért, d) az ingatlanra vonatkozó jogok megszüntetéséért és ej egyes költségekért. A kisajátítást kérő az egyezségi ajánlatát a most felsorolt egyes igények (tételek) tekintetében rendszerint külön-külön teszi meg. Ebből következően a felek az egyes igények (tételek) tekintetében külön-külön is köthetnek egyezséget. Az egyezségi ajánlat azonban egyezség hiányában is köti a kisajátítást kérőt, ami kitűnik a Tvr. 15. §-a (3) bekezdésének abból a rendelkezéséből, amely szerint a kisajátítást kérő a felajánlott kártalanítási összeget az egyezség meghiúsulásától számított harminc napon belül köteles kifizetni. A kisajátítást kérő az R. 60. §-ának (4) bekezdése értelmében csupán arra jogosult, hogy kártalanítási ajánlatát a polgári jognak a szerződési nyilatkozatok megtámadására vonatkozó szabályai szerint megtámadhassa. Ha a kártalanítási ajánlat az R. 40. §-ában felsorolt igényekre (tételekre) vonatkozóan külön-külön történt, a kisajátítást kérő nyilván157