Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

ladhatja meg azt az összeget, amennyivel az épület értékét a 29. § (1) bekezdésében szabályozott esetben csökkenteni kell. Magától értetődik, hogy a cserelakásra igényt nem tartó bérlő csak akkor kaphat teljes összegű pénzbeli kártalanítást, ha a bérleményt egész terjedelmében kiüríti. Ez a helyzet albérlet esetén akkor valósul meg, ha a bérlő az albérlőt magával viszi vagy elhelyezéséről gondoskodik. Nem tarthat viszont igényt teljes összegű pénzbeli kártalanításra akkor, ha az albérlőt a kisajátított épületben volt bérleményében visszahagyja, s ezért annak elhelyezéséről a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia. Minthogy a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint lakottság esetén a tulajdonos is csak csökkentett kártalanítást kap, ebből okszerűen következik, hogy albérlő visszahagyása esetén a bérlő nem tarthat igényt teljes összegű pénzbeli kártalanításra. A csökkentés mértékét abban az arányban kell megállapítani, ahogyan az albérlő által elfoglalva tartott lakrész az egész bérleményhez viszonyul. „Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 111. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjainak értelmében az albérletre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha állampolgár tulajdonában álló lakás esetében a bérbeadó az általa használt lakás egy részét adja bérbe, valamint ha állampolgár tulajdonában álló és a bérbeadó által használt lakás esetében a bérbeadó a közületi szervek elhelyezésére vonatkozó jogszabályokban megengedett esetekben a lakást vagy annak egy részét a dolgozói elhelyezése céljára közületi szervnek engedi át. Ebből következik, hogy az előbb kifejtetteket akkor is alkalmazni kell, ha az albérleti jogviszonyt nem a bérlő, hanem a tulajdonos rendelkezése hozta létre." PK 24. szám Értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítás esetében — a 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 44. §-a alapján — akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése és az 1965. évi 15. számú tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ennek az alapvető rendelkezésnek részkisajátításnál is érvényesülnie kell, a tulajdonosnak tehát ilyenkor is teljes kártalanítást kell kapnia. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 44. §-a értelmében — egyebek között — meg kell téríteni azt az értékveszteséget is, amely az ingatlan egy részének kisajátítása esetében a visszamaradt ingatlan értékének csökkenésében jelentkezik. 153