Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

Részkisajátításnál a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi tényező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítania, hogy a visszamaradt ingatlannál mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Többek között vizsgálnia kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e a használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. De egyéb körülmények is befolyásolhatják a visszamaradt ingatlan értékét, pl. az, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, beépíthetősége korlátozódott, hasznosíthatósága csökkent, vagy hogy kertes háznál a kertet túlnyomó részben kisajátították. Az említett tényezők gondos mérlegelése alapján értékveszteség megállapítására részkisajátítás esetén akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt terület értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes öszszege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben az értékveszteséget úgy kell kiszámítani, hogy a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával meg kell állapítani a teljes ingatlannak a kisajátítás előtti értékét, majd — ugyancsak a kártalanítási szabályok szerint — a visszamaradt ingatlanrész értékét, és e két érték különbözetéből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási öszszeget. Üres telek részkisajátítása esetében az egész teleknek a kisajátítás előtti értékét és a ki nem sajátított telekrész értékét is az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 16—24. §-ai, valamint az 5. számú mellékletben foglalt irányártáblázat alkalmazásával kell kiszámítani. Beépített terület részkisajátítása esetében a teljes ingatlan és a viszszamaradt ingatlanrész értékének megállapításánál nemcsak a telkek értékelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, hanem az épületekért járó kártalanítási összeg kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket is (Kr. 25—29. §, valamint a 6—3. sz. mellékletek). Bár a telek egy részének kisajátítás folytán történt elvesztése az épületnek az újraelőállítási költség alapján és az avulási tényezők figyelembevételével megállapított értékét nem befolyásolja, az épület használhatósága és az ezzel kapcsolatos forgalmi értéke lényegesen csökkenhet. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy pl. egy 300 n.-öles kertes családi háznál jelentősebb területű kertrész kisajátítása nemcsak a viszszamaradt telek, hanem az egész ingatlan használhatóságát és forgalmi árát jelentősen csökkentheti. Ilyen esetben tehát a tulajdonosnak nemcsak a visszamaradt telek értékcsökkenése, hanem a visszamaradt egész ingatlanrész (telek és épület) értékében bekövetkezett csökkenés fejében jár kártalanítás. PK 25. szám (A 376. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) A kisajátítást kérő a felajánlott kártalanítási összeget meghaladó, a bíróság által megítélt kártalanítási összeg után is a kisajátítási határozat jogerőre emelkedését követő harminc nap elteltétől köteles kamatot fizetni. 154