Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

solhatja a kisajátítási kártalanítás összegét. Magától értetődik azonban, hogy ezt a forgalmi értéket is az irányárak szem előtt tartásával, a jogszabályban kiemelt és az esetleges egyéb tényezőkkel való kölcsönhatásában, ezekkel összefüggésben kell értékelni, és csak az ilyen egybevetés vezethet az ingatlan valóságos értékének megfelelő kártalanítás megállapításához, a társadalmi és egyéni érdek összhangjának biztosításához. PK 12. szám Az 1/1965. (VII. 24.) PM—ÍM számú rendelet irányárai a bíróságot csak akkor kötik, ha a jogszabály ezt kifejezetten kimondja. A rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében megállapított szorzószámok irányár jellegűek, s ezért azoktól indokolt esetben ugyancsak el lehet térni. A kisajátítási kártalanítási perekben eljáró bíróság feladata a kisajátított dolog értékének megfelelő kártalanítás megállapítása [Ptk. 172. § (2) bek., 1965. évi 15. sz. tvr. 13. § (1) bek.]. Ennek érdekében a bíróság köteles valamennyi — a jogszabályban kifejezetten megnevezett vagy meg nem nevezett — értéktényezőt külön-külön és kölcsönös kapcsolatukban összességükben is vizsgálni s ennek alapján megállapítani, hogy az irányárak keretében milyen érték meghatározása indokolt, illetve hogy az irányáraktól nem kell-e eltérni. Különösen jelentős súlyú értékemelő vagy csökkentő tényezők hiányában a kisajátított dolog értékét az irányárak keretei között kell meghatározni. Ha azonban a bíróság az értéktényezők gondos mérlegelése után arra a meggyőződésre jut, hogy az alkalmazandó irányár alapján megfelelő kártalanítás nem nyújtható, úgy nemcsak jogosult, hanem köteles is attól eltérni. A megfelelő kártalanítás érdekében az eltérés mind felfelé, mind lefelé lehetséges, vagyis a bíróság az irányárnál nemcsak magasabb, hanem alacsonyabb értéket és ennek megfelelő kártalanítási összeget is megállapíthat. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet 62. §-a (4) bekezdésének az a helyes értelme, hogy az irányárak csak abban az esetben kötik a bíróságot, ha a jogszabály kifejezetten kimondja valamely rendelkezésről, hogy attól a bíróság nem térhet el. Nem tartalmaz ilyen kötöttséget az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendeletnek (Kr.) a földek értékmeghatározásáról szóló 5. §-a, valamint a telkek értékeléséről szóló 22. §-a, tehát az ott felsorolt vagy fel nem sorolt, az értéket befolyásoló tényezők alapján indokolt esetben az irányáraktól el lehet térni. Az irányárral azonos elbírálás alá esnek a Kr.-ben szereplő, az értékmeghatározással kapcsolatos szorzószámok is. E tekintetben ugyanis nem az elnevezés a döntő, hanem a rendelkezés célja és jellege. Márpedig a kisajátítási kártalanítás értékelési rendszerében a szorzószámok éppúgy a megfelelő érték megállapítását szolgálják, mint az irányárak. Irányár jellegű tehát a földek értékének megállapítására szolgáló, a Kr. 1. §-ának (1) bekezdésében megállapított szorzószámkeret is. S minthogy e vonatkozásban a jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy e kerettől a bíróság nem térhet el, indokolt esetben a 140