Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátított dologért értékének megfelelő kártalanítás jár. Azonos rendelkezést tartalmaz az 1965. évi 15. számú tvr. 13. §-ának (1) bekezdése is. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet (R.) 40. §-a általában meghatározza azokat a dolgokat, azok alkotórészeit, tartozékait stb., amelyekért kártalanítás jár. Mezőgazdasági művelés alatt álló föld kisajátítása esetében meg kell téríteni a föld értékét (R. 41. §). A kisajátított telek értékét, a jogszabályban kiemelt szempontok szerint irányárak alapján kell megállapítani (R. 42. §). A lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásához meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, s azt csökkenteni kell az épület műszaki állapotát és élettartamától függő avulását kifejező tényezővel; az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők alapján módosítani (R. 43. §). Értékveszteség és egyes költségek címén megállapítandó kártalanításra az R. 44. és 45. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Bármely címen járó kártalanításra vonatkozóan tartalmazza az R. 48. §-a azt, hogy a kártalanítás részletes szabályait és az irányárakat a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben — rendelettel állapítja meg. A kártalanítási összeg megállapításánál mindazokban az esetekben, amikor az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) irányárakat állapít meg, az irányárakból kell kiindulni. Az R. 62. §-ának (4) bekezdése értelmében azonban az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. Az irányárak alapján megállapítandó érték meghatározásánál a föld értékét növelő, illetőleg csökkentő tényezőket a Kr. 5. §-a, a telek értékét befolyásoló (egyéb) tényezőket a 22. §^a, az épület értékét befolyásoló (egyéb) tényezőket a 28. §-a példálózva sorolja fel, tehát nem zárja ki további tényezők, közöttük a forgalmi áralakulás figyelembevételét. E rendelkezésekből következik, hogy az egyenértékűség elvének (Ptk. 201. §) — a jogszabály keretei között — a kisajátítási kártalanítás körében is érvényesülnie kell. Ehhez képest a megfelelő érték megállapításánál a forgalmi érték nem közömbös tényező. Nem mellőzhető tehát a forgalmi érték vizsgálata. Minthogy azonban a forgalmi értéket nemritkán esetleges konjunkturális körülmények befolyásolják, a vizsgálódásnak ki kell terjednie a forgalmi áralakulás okaira is. Forgalmi érték megállapításáról természetesen csak akkor lehet szó, ha az konkrét forgalmi adatokkal van alátámasztva. Ezen túlmenően csak az a forgalmi ár vehető figyelembe, amely huzamosabb időn át szélesebb körben alakult ki. Egy-két elszigetelt adásvételből nem lehet valóságos és irányadónak tekinthető forgalmi értéket megállapítani. Hasonlóképpen a mesterségesen felduzzasztott, a konjunkturális módon jelentkező, esetleg spekulációs célzattal felhajtott árak sem vehetők figyelembe a kártalanítási összeg megállapításánál. Csak az ilyen keretek között megállapítható forgalmi érték befolyá139