Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

súlyos megítélés alá eső magatartásukkal helyezkednek szembe. A jogalap nélküli gazdagodótól visszajáró gazdagodást is akkor lehet a Ptk. 361. §-ának (3) bekezdése alapján az állam javára megítélni, ha az, akinek részére a gazdagodást vissza kellene téríteni, a másik fél gazdagodását tilos, vagy a szocialista együttélés elveivel ellentétes magatartásával maga idézte elő. A szóban forgó szankció helyes alkalmazásához igen körültekintő eljárásra van szükség. Fel kell mérni az eset összes körülményeit: az ügy jellegét és társadalmi hátterét, azt a hatást, amelyet az ügy az általa érintett társadalmi viszonyokra kifejthet, a szerződéskötés körülményeit, a jogsértő magatartás felróhatóságának súlyát, a jogsértő személyi, családi és vagyoni viszonyait, s általában mindazt, aminek számbavételére a megnyugtató döntéshez, az egyéni és társadalmi neveléshez szükség van. A magatartás felróhatóságának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szocialista együttélés követelményei is állandóan növekednek. Helytelen eredményre vezetne a fejlődés alacsonyabb fokán tanúsított magatartásoknak a későbbi, fejlettebb társadalmi felfogás alapján való megítélése. Az említetteket kell szem előtt tartani annak az elbírálásánál is, hogy —• ha indokolt az állam javára marasztalás — a szolgáltatásnak, illetőleg gazdagodásnak milyen mértékű elvonásával lehet a kívánt célt elérni. Ha viszont a szankció alkalmazásának feltételei fennállnak, az állam javára marasztalás mellőzése sértené az intézmény jogpolitikai célját. Az állam javára marasztalás nem lépheti túl a szerződés érvénytelenségéhez, illetőleg a jogalap nélküli gazdagodáshoz fűződő általános jogkövetkezmények kereteit. E szankció alkalmazására a Ptk. 202. §-a és 237. §-a alapján — az egyéb feltételek megléte esetében is — csak akikor kerülhet sor, ha legalábbis az egyik fél (akár ténylegesen, akár beszámítás útján) már teljesített, tehát van visszajáró szolgáltatás. Ha teljesítés egyik fél részéről sem történt, az állam javára marasztalás nem jöhet szóba, mert érvénytelen szerződés teljesítését az állam javára marasztalás útján sem lehet kikényszeríteni. A Ptk. 202. §-a és 237. §-a szerződés érvénytelensége esetében teszi kötelezővé, illetőleg lehetővé az állam javára marasztalást. Ebből következik, hogy e szankció alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha szerződés egyáltalán létrejött. Ha szerződés nem jött létre (pl. a szerződéskötési ajánlat elfogadásának hiánya miatt), az eset körülményeihez képest a Ptk. 361. §-ának (3) bekezdése alapján kerülhet esetleg sor az állam javára marasztalásra. b) A nevelési célból következik, hogy a bíróság az állam javára marasztalással nem idézhet elő a szocialista igazságérzetet sértő helyzetet. Ezért mérlegelni kell azt is, hogy a szankció alkalmazása — figyelemmel az eset összes körülményeire, így a felek magatartása felróhatóságának a súlyára is — nem vezet-e igazságtalan eredményre. Az állam javára marasztalással elérni kívánt jogpolitikai célt nyilvánvalóan nem szolgálja helyesen az olyan bírósági határozat, amelynek eredményeként — a magatartás minden következményét számba11