Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

eszköze, amelynek alkalmazása a szocialista jog és erkölcs szabályai szerint súlyos megítélés alá eső magatartások esetében indokolt. E szankció alkalmazásánál — ha erre a Ptk. 237. §-a vagy 361. §-ának (3) bekezdése alapján kerül sor — gondosan kell mérlegelni mindazt, aminek a számbavételével megnyugtatóan elbírálható, hogy a visszajáró szolgáltatás, illetőleg gazdagodás elvonásával az adott esetben a jogintézmény megfelelően betöltheti-e a rendeltetését. Ennek érdekében különösen figyelemmel kell lenni egyrészt az ügy jellegére, társadalmi összefüggéseire és arra a hatásra, amelyet az ügy az általa érintett társadalmi viszonyokra kifejthet, másrészt pedig a jogsértő magatartás felróhatóságának súlyára, valamint a jogsértő személyi, családi és vagyoni viszonyaira. b) Az állam javára marasztalásnál a bíróságnak ezért arra kell törekednie, hogy e szankció alkalmazása ne idézzen elő olyan helyzetet, amelyben nagyobb hátrány éri, vagy esetleg egyedül éri hátrány azt a felet, akinek a magatartása kevésbé felróható, mint a másiké. Az állam javára marasztalás kérdésénél a magatartás büntetőjogi következményeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem ítélhető meg tehát az állam javára az olyan szolgáltatás (gazdagodás), amelynek a felektől való elvonása a büntető bíróság elkobzást elrendelő (a vagyoni előny értékének megfelelő összeg, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező) határozatával már megtörtént, vagy amelyről a büntető bíróság érdemben másként határozott. a) Az állam javára marasztalás a polgári jogi felelősség fogalmi körébe tartozó jogintézmény, mert a törvényben meghatározott súlyosan felróható magatartást azzal szankcionál, hogy az eredeti állapot helyreállítása folytán visszajáró vagy visszakapott szolgáltatást (gazdagodást) elvonja az arra nem érdemes személytől. Az ilyen személy — a törvény által helytelenített magatartásának következményeként — vagyoni hátrányt szenved, mert egészben vagy részben elesik attól a szolgáltatástól, amely őt egyébként megilletné. Az állam javára marasztaló bírósági határozat tehát csak akkor lehet helytálló, ha a felelőssé tétel, s ennek folytán a szolgáltatás (gazdagodás) elvonása megfelel a jogintézmény rendeltetésének. A jogintézmény célja a polgári jog keretein belül erőteljes szankciók kilátásba helyezésével, illetőleg alkalmazásával megelőző hatás kifejtése, a helyes magatartásra való nevelés. Ebből következik, hogy nem lehet helyes az olyan ítélkezési gyakorlat, amely akár azért, mert elerőtleníti a jogintézményt, akár pedig azért, mert túlzott követelményeket támaszt, nem alkalmas a tudatalakításra, nevelésre. Mindez tehát a megfelelően differenciált ítélkezést teszi szükségessé. Szerződés érvénytelensége esetén az állam javára marasztalásra — az uzsorás szerződés esetétől eltekintve — akkor kerülhet sor, ha az a szerződő fél, akinek a szolgáltatás visszajárna, illetőleg aki a szolgáltatást már visszakapta, a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében meghatározott súlyosan felróható magatartást tanúsította. A szankció alkalmazásához tehát a szerződés érvénytelenségét eredményező tényállás egymagában nem elegendő. Az állam javára marasztalás azok ellen indokolt, akik az ügyletkötésnél a szocialista jog és erkölcs szabályaival 10