Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

PK 3. szám (Hatályon kívül helyezte a PK 369. kollégiumi állásfoglalás.) PK 4. szám Elbirtoklás útján a tulajdonostárs is megszerezheti a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát, de ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek a fennállását, és ennek a körében azt is, hogy az elbirtoklásra hivatkozó tulajdonostárs magatartása összeegyeztethető-e a tulajdonostársak jogaira és a dologhoz fűződő törvényes érdekeire vonatkozó, a Ptk. 140. §-ában foglalt jogszabállyal. A dolog tulajdonjogát a Ptk. 121. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az szerzi meg, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja, feltéve, hogy a birtokhoz nem bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott és a (3) bekezdésben írt kivétel nem áll fenn. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy elbirtoklás útján az egyik tulajdonostárs is megszerezhesse a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát. A Ptk. 140. §-a szerint azonban a közös tulajdonnal velejár a mindegyik tulajdonostársat megillető birtoklási és használati jogosultság, amelyet egyik tulajdonostárs sem gyakorolhat a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek a sérelmére. E szabály értelmében a tulajdonostársak a saját joguk gyakorlása során mindig kötelesek szem előtt tartani a másik (többi) tulajdonostárs jogát. A birtoklás valamennyi tulajdonostársat az egész dolog tekintetében megilleti, és a hasznok a Ptk. 141. §-a értelmében tulajdoni hányaduk arányában illetik őket. Különösen ingatlanoknál azonban gyakran előfordul, hogy a tulajdonostársak a közös dolog birtoklását egymás között ténylegesen megosztják. A közös tulajdon megszüntetéséig ilyenkor is tekintettel kell lenniük egymásra, és vitáikat a Ptk. 141—144. §-aiban foglaltak szerint kell elrendezni. így az a tulajdonostárs, aki a fennálló jogközösségre vonatkozó törvényes rendelkezésekkel ellentétesen a tulajdonostársak sérelmével birtokol, rendszerint erőszakos vagy alattomos birtokló, s ez nem vezethet az elbirtoklás útján való tulajdonszerzésre. Kivételesen azonban felmerülhet olyan eset, amikor a tulajdonostársakkal szemben az elbirtoklást az elmondottak ellenére is meg lehet állapítani. Ilyen lehet például az, amikor a tulajdonostársak a közös tulajdonukban álló ingatlan birtoklását egymás között ténylegesen úgy osztották meg, hogy az is megállapítható: e megosztást véglegesnek, a közösség teljes megszüntetésének szánták, és csak hanyagságból vagy hozzá nem értésből, vagy rosszul felfogott költségkímélésből maradt el a törvényes szabályoknak megfelelő végleges rendezés. A véglegesség igényével töitént ilyen fogyatékos rendezésnél a megosztás a helyes tulajdoni arány119