Görgey Mihály - zoltán Ödön (szerk.): Polgári, gazdasági és munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1976)

3. számú IRÁNYELV (A 9. számú Irányelv hatályon kívül helyezte.) 5. számú IRÁNYELV (A 10. számú Irányelv hatályon kívül helyezte.) 7. számú IRÁNYELV az állam javára marasztalás (a visszajáró szolgáltatás, illetőleg gazdagodás elvonása) kérdéseiről A Polgári Törvénykönyvünk a társadalomellenes magatartások elleni harc egyik polgári jogi eszközeként létrehozta az állam javára marasztalás sajátos szocialista jogintézményét. Ennek a jogintézménynek az a célja, hogy a társadalomellenes magatartásoktól mind az állampolgárokat, mind pedig a jogi személyeket visszatartsa, s őket anyagi hátrány kilátásba helyezésével is helyes magatartásra nevelje. Az állam javára marasztalás kérdésében folytatott ítélkezési gyakorlat több területen nem egységes, az álláspontok főként abban a kérdésben térnek el, hogy jogpolitikai szempontból milyen körben indokolt alkalmazni ezt a szankciót. Emellett más jogalkalmazási kérdésekben is eltérő szemlélet érvényesült. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése — a legfőbb ügyész kezdeményezésére is — megvitatta az állam javára marasztalással kapcsolatban felmerült jogalkalmazási kérdéseket, s az ítélkezési gyakorlat egységének és helyes irányú fejlődésének biztosítása érdekében az Alkotmány 38. §-ában1 biztosított jogkörében a bíróságokra kötelező irányelvként az alábbiakat állapította meg. 1. a) Az állam javára marasztalás (a visszajáró szolgáltatás, illetőleg gazdagodás elvonása) a helyes magatartásra nevelés sajátos polgári jogi 1 A szóban levő rendelkezést ez idő szerint az 1972. évi I. törvénnyel módosított Alkotmány 47. §-a tartalmazza. 9