Sebess Dénes - Börcsök Andor (szerk.): Magyar telekkönyvi jog III-IX. rész (Budapest, 1912)

A tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe való bejegyzéséről és a telek jegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. Az osztrák polgári törvénykönyv (321. §,) és a kapcsolatos telekkönyvi rendelkezésekben (Tkvr. 6. §.) lefektetett bejegyzési elv a telekkönyvi jogrendszer hatálybaléptével kellőképen nem érvényesült. A tényleges birtoklás és a telekkönyvi jogállapot közötti eltérések fokozatos szaporodása a jogrend megzavarását mind bb esetben idézte elő. Ennek az eltéréseknek különböző okai voltak. A telekkönyvi intézmény újdonsága, másrészt a felek idegenkedése az új intézménytől, a hagyatéki eljárás megindításának az 1894 : XVI. t.-c. megalkotása előtt a fél kérelmétől függővé tétele és utóbb az a körülmény, hogy az elhalt személyek nevén álló, de a valóságban már több átruházáson vagy átháramláson átment ingatlanoknak a telekkönyvi rendelet határozmányainaK megfelelő átírása az ingatlan értékét meghaladó költséggel járt volna, összhatásukban eredményezték azt, hogy mindig több és több lett azoknak az ingatlanoknak a száma, melyekre a telek jegyzőkönyvekben nem azok voltak tulajdonosúi bejegyezve, akik azokat magánjogi átruházás vagy öröklés útján megszerezték és mint sajátjukat tulajdonosi akarattal birtokolták, hanem olyanok, akik az ingatlant jogügylettel másokra átruházták, illetve akik már elhaltak, vagy akik az ingatlanokat se nem birtokolták, se a magukénak nem tartották. Ehhez járult még az, hogy a bejegyzések foganatosításánál is számos hibát követtek el, helyrajzi számok, nevek összecserélése stb. a telekkönyvek közhitelességénél fcgva az anyagi igazság sokszor helyrehozhatlan sérelmét idézte elő. E visszásságok felismerése indította a törvényhozást már az 1886 : XXIX. t.-c. megalkotásánál arra, hogy lehetővé tegye a betétszerkesztés során a tényleges birtokos tulajdonának bejegySebess : Telekkönyv. 75