A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

65 tásának bizonyítása nélkül az alapítvány tételét esküvel nem lehet bizonyí­tani. (XXXIX. 7.) A prdtás 245. §-ában foglalt általános rendelkezésből, mely szerint minden per az annak folytán kifejtett tények és bizonyítékok alapján, tehát ön­állólag döntendő el, következik, hogy az ugyanazon felek között lefolyt más perben előfordult bizonyítékok (a prdtás 161. és 209. §-ában foglalt kivételektől eltekintve) az ujabb perben ilyenekül nem tekinthetők. Ez ok­ból egy más perben letett főeskünek az ujabb perben bizonyító erő nem tulajdonitható. — A végiratban kínált főeskü mint elkésett meg nem ítél­hető, ha alperes alkalmazását ellenzi. (XXXIX. 11.) Az ügyvéd ügyfelének elhalálozása esetén az örökösök nevében azok meg­hatalmazása nélkül is bejelentheti az eskületételre való készséget és e bejelentés meghatalmazás hiánya okából nem utasítható vissza. (XL. 4.) A megrendelés beigazolása esetében a kiszolgáltatott áruk mennyiségére és értékére leiajánlott becslő eskü nem ítélhető meg, ha a kiszolgáltatás ténye nincs bizonyítva. A becslő esküvel a kiszolgáltatás tényét nem lehet bizo­nyítani. (XL. 27.) ÖTÖDIK CZIM. A birói határozatokról. Érthetetlen másodbirósági ítélet megsemmisítése. (XXVIII. 77.) Eljárási szabályaink közbenszóló ítéleteket nem ismernek. Gyakorlatunk is a prasjudicionális ítéleteknek csak a személyes vagy a per tárgya iránti legitimatió kérdésében, és csak annyiban enged helyet, a mennyiben a praejudicionális kérdés eldöntésével a per végleges megoldást nyerhet. Ez eset kivételével a per érdemét képező kérdés a kereshetőségi jog kérdése alá nem vonható. (XXIX. 16.) Az ismeretlen tartózkodásu alperes képviseletére kirendelt ügygondnok dijait a perindító előlegezni tartozik. (XXIX. 45.) A per tárgyának bíróság előtt kötött egyezséggel elintézése esetében ítélet­hozatalra szükség nincs, és az egyezségben a per melléktárgyáról, illetve arról való intézkedésnek elmulasztása, hogy a perköltséget melyik fél vi­seli, birói határozattal nem pótolható. (XXX. 5 3.) Oly határozat, melylyel nem a per érdeme, hanem kizárólag a birói hatás­kör és illetékesség kérdése döntetik el, nem ítélet, hanem végzés alakjá­ban hozandó meg. (XXX. 120.) Ha a peres felek perköltséget fel nem számítanak és az iránt kérel­met elő nem terjesztenek, ugy arra nézve a határozat ki nem terjeszt­hető és így nem mondhatja ki a bíróság a perköltség megszüntetését. (XXXI. 43-) A feltétlenül marasztaló, valamint az eskü le- vagy le nem tételétől függő ítéleteknek jogerőre emelkedése közt nincs különbség, hanem az utóbbi Felsőbirós. gyak. II. (Tárgym. V.) 5

Next

/
Thumbnails
Contents