A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

34 A nő felelős-e a férje által a közös háztartás részére vásárolt szőnyegáruk áráért? (XXX. 130.) Habár a házassági kötelék fennállása alatt a házastársakat egymás ellen vagyoni viszonyaikat tárgyazó kérdésekben kereshetőségi jog rendszerint nem illeti meg: ennek daczára a közös használat alatt álló vagyonra vagy annak jövedelmeire vonatkozó oly cselekmények miatt, melyek az egyik házastárs részéről önkényüleg tett változtatást képeznek, a másik, még el nem vált, de külön élő házastárs a visszahelyezés iránt keresetet indíthat. A házastársak közös birtoklása megszűnik, mihelyt a tényleges együttélést megszüntetik. Ennélfogva az egyik házastársnak ezután nincs joga arra, hogy az előbb közösen birtokolt, őt csak felerészben tulajdonjogilag illető ingatlanról a terményeket önhatalmúlag elvigye és saját maga részére felhasználja ; e cselekmény jogtalan birtokháboritást képez. (XXXIII. 39.) A magyar törvények szerint házastársának szükségleteiről a férj mint a család feje tartozván gondoskodni, első sorban a férj kötelessége neje gyógyítási költségeit viselni, a mely kötelezettség a nőt csakis férjének teljem vagyontalansága esetében terhelheti. (XXXIII. 49.) A nő által férjének adott oly meghatalmazáshoz, hogy nevében váltókötelezettséget vállalhat el, közjegyzői okirat szükséges (1886: VII. tcz. 23. §. b) pontja.) (XXXIII. 70.) A nő nem köteles a férje által a közös háztartás részére megvett szőnyegáruk vételárát megfizetni, miután azok nem képezik a háztartás nélkülözhetlen szükségletét. — Az, hogy a férj nejét az áruk kiválasztása végett magával hozza az üzletbe, nem vonja maga után azt, hogy a nő is vevőnek tekintendő és a nő csupán ez alapon nem köteles a vételárt megfizetni, ha ő magát erre kifejezetten nem kötelezte. (XXXVI. 22.) A gyógyítási, temetési és leltározási költségeket egyedül az örökösök tartoznak viselni, nem pedig azon házastárs, a ki csak közszerzemény czimén kapja a vagyon egy részét. — Az 1840 : VIII. tcz. 18. §-a értelmében a túlélő házastársat özvegyi tartás fejében mind az ingatlan, mind az ingó vagyon egy harmad részének használata illeti. — Egyedül az, hogy az elhalt férjnek házasságra lépésekor vagyona nem volt, a nőnek pedig külön magánvagyona volt, nem bizonyítják még azt, hogy a hosszabb ideig tartott házasság alatt vett ingók és kölcsönadott összegek a nő külön vagyonából erednek. — A nő a hozományul, illetőleg kiházasitásul kapott butornemüeket és házi felszereléseket a hagyatékból csak akkor követelheti, ha azok természetben megvannak a hagyatékban, az ezek elhasználása folytán szerzett hasonnemü ingókat azonban tulajdonaként nem követelheti. (XXXVI. 41.) Azon körülmény, hogy a vett élelmi czikk közös háztartásban fogyaszutott el, a nő fizetési kötelezettségét meg nem állapítja. (XXXVIII. 35.)