A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

I) zálogjog nem töröltetik, s illetve a vevő abba a helyzetbe nem hoza-ik, hogy a megvett ingatlan tulajdona nevére tehermentesen bejegyezhető legyen. (XXX. 13.) Azon kérdésnek eldöntése, hogy a tiszttartó az árukat szolgálat-adója részére es hitelben vásárolta-e, az ügy érdeméhez tartozván, ily esetben a kereshetőség megáll, noha a kereset egyenesen a szolgálatadó ellen intéztetett. (XXX. 71.) Az eladó csakis az oly adósságok és követelések iránt tartozik a vevő irányában szavatossággal, a melyek a vétel nyilvánkönyvi bejegyzését megelőzőleg az eladott ingatlanon bekebelezve voltak, illetőleg az oly természetű és magát az eladott ingatlant közvetlen terhelő állami és községi adó és illetékért felelős, melyek az eladást megelőzőleg esedékesekké váltak. — Az átruházási illetéket, hacsak a szerződés ellenkezőt nem tartalmaz, mindig a vevő tartozik fizetni. (XXXI. 7.) A vevő nem terhelhető azzal, hogy a nagyobb mérvben hibás ruha-áruk utólagos kijavitására várakozzék, hanem jogosítva van a vételi ügyletet felbontani. (XXXI. 46.) Azon körülmény, hogy az eladott ingatlan nem egészben az eladó tulajdona, s hogy e szerint az eladó nem tett eleget kötelezettségének, hogy az egész ingatlan tulajdonát a vevőnek átadta volna, — nem vonja maga után azt, hogy a vételárkövetelés időelőtti, hanem azt, hogy a vevő a neki tényleg átadott ingatlan vételárrészletét birói letétbe helyezheti, a hol az mindaddig marad, mig a vevő a tulajdonjogot meg nem szerezheti, — és hogy esetleg a követelő fél a telekkönyvi állapot rendezésére záros határidő alatt kötelezhető. — Ha az örökösök örökösi minőségüket nem igazolják, hanem csak valószinüsitik, felperesség hiánya miatt el nem utasíthatók, alperesi adós azonban a teljesítés összegének nem fizetésére, hanem birói letétbe helyezésére kötelezendő. — Ha a kereset időelőttiség miatt utasíttatott el, a felső-bíróság pedig az időelőttiségi kifogást alaptalannak találja, az ítélet megváltoztatásával a kereset érdemleges elbírálására utasítja az alsóbiróságot. (XXXI. 55.) Valamely ingatlanra nézve határozott vételár kikötése mellett létrejött jogügyletnél az eladó az ingatlanra bejegyzett terhekért rendszerint szavatolni tartozik, hacsak a szerződésben világosan ki nem köttetett, hogy az ingatlant terhelő jelzálogos adósságot a vevő tartozik viselni, vagy ha az ügylet körülményeiből megállapítható, hogy a felek a vételárt a nyilvánkönyvileg bejegyzett terhekre való tekintettel állapították meg, ez esetben a bejegyzett tethek magának a vételárnak egy részét képezvén. Ebből folyólag nem a vevő tartozik a szavatossági kötelezettség fenállását bizonyítani, hanem az eladó annak fen nem állását. — Abból a körülményből, hogy vevő a vételárt a telekkönyvi állásra való tekintet nélkül kifizette, az eladó terhére a törvényben megállapított szavatosságról való lemondás nem Következik. (XXXI. 83.) Vétel utján szerzett telekkönyvi tulajdonjog csak annak bebizonyítása mellett