A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

U9 mény a váltótörvény 109. §. intézkedéséhez képest teljesítendő, a telepes üzleti helyiségénél megjelenvén, ennek ajtóját zárva találta s ezt az óváslevélben megállapította. (XXXIV. 62.) Ha a váltón határozottan meg van jelölve azon helyiség, a hol a váltónak kifizetése az intézvényezett által az elfogadás alkalmával igértetett, ugy a fizetés végetti bemutatás csakis a jelzett helyiségben eszközlendő és a váltótörvény 102. §-ában előirt további tudakozódásnak szüksége fen nem forog. iXXXVII. 33.) XX. Hiányos aláírások. Érvényes a meghatalmazott által a váltóra tett váltónyilatkozat akkor is, ha a meghatalmazott csupán meghatalmazója nevét irta alá és a maga meghatalmazotti minőségét a váltón ki nem tüntette. (XXVIII. 18.) Váltónál a «néviró» nem tekinthető meghatalmazottnak. (XXXIII. 58.) Váltóeljárás. Egyoldalú főeskü megítélése váltóügyben, a midőn a póteskü ajánltatott meg. (XXVIII. 50.) A váltóeljárási rendelet 21. §-a értelmében alperes a kifogásai folytán kitűzött tárgyalás első napján jogositva van ugyan kifogásainak módosítását vagy pótlását a jegyzőkönyvbe iktatni s erre vonatkozó bizonyítékait előterjeszteni, de akkor csak oly uj kifogásokat hozhat fel, melyek a tárgyalás alkalmával megszemlélt okiratra alapithatók, melyeket tehát mindaddig, míg a keresethez csatolt okiratokat eredetben nem látta, megtennie alkalma nem volt. Ha tehát az akkor előadott kifogások nincsenek a megszemlélt eredeti okiratra alapítva, ugy azok elkésetteknek tekintendők. — Elkésett kifogás is elbírálandó érdemileg, ha az ellenfél annak ez okból való mellőzését nem kérelmezte. — A váltó elfogadója, ha nincs is perelve, érdekeltségénél fogva az ama váltóra alapított perben tanuságtételre nem bocsátható. (XXVIII. 51.) Váltóperben az aláírás valódiságára vonatkozó eskü alkalmazásának a felek beleegyezése nélkül is helye lévén, ezen eskü az aláírást tagadó félnek akkor is megítélhető, ha az elfogadás iránt nem is nyilatkozott, hacsak a megítélés ellen határozottan nem tiltakozott. — A váltóperbeli alperesnek a tárgyalás során használt az a kifejezése, «az eskü által való bizonyítást ellenzem», az eskü megítélése ellen határozott tiltakozásnak nem tekinthető s az csakis a főeskünek mint bizonyítási módnak elvi ellenzését képezi. (XXVIII. 58.) Sommás végzés ellen perújításnak csak az ellenfél beleegyezésével van helye. Ezen beleegyezést azonban nem pótolja a tárgyaláson való meg