A felső bíróságok gyakorlata. Az útmutató második kötete. A Döntvénytár XXVII-XL. kötetének tartalommutatója (Budapest, 1895)

120 nem jelenés akkor, ha a perujitási kereset uj bizonyítékokkal nem támogattatik. (XXIX. 48.) Sommás végzéssel befejezett váltóügyletben perújításnak helye nincsen. (XXIX. 79.) Ha a váltóból kitűnik az, hogy a váltóadós mint kibocsátó, illetve forgató vállalt kötelezettséget, meg nem engedhető annak bizonyítása, hogy köztörvényi tekintet alá eső kezességet vállalt a váltóelfogadó fizetésképtelensége esetére, és különösen nincs helye e tekintetben a főesküvel való bizonyításnak. (XXX. 33.) Oly kifogás, mely a váltóeljárás 21. §. intézkedése ellenére elkésetten érvényesíttetett, elkésés okából egyedül azon esetben nem vehető figyelembe, ha annak elkésetten történt érvényesítése miatt felperes a perben kifogást emelt; az ez iránt a felebbezésben felhozott kifogás már figyelembe nem vehető. (XXXI. 17.) A váltónyilatkozat tételére vonatkozó meghatalmazás ténye főesküvel bizonyítható a felek beleegyezése nélkül is, mert e bizonyításra a váltóeljárás 26. §-ának második bekezdése és nem első bekezdése alkalmazandó. (XXXI. 76.) Ha a névírás alatt lévő kezesi megjelölés nem az állítólagos kezestől ered, a váltóbirtokost terheli annak bizonyítása, hogy a megjelölést alperes vagy személyesen, vagy más az ő beleegyezésével irta, a mit ha nem bizonyít, a kezesi kötelezettség ki nem mondható. — A perben nem álló előző a váltóperben tanuságtétetelre bocsátható. (XXXII. 29.) Valamely kifogásnak elkésetten történt érvényesítése hivatalból nem észlelhető. (XXXIII. 27.) Azon kifogás, hogy a váltó telepítése nem az arra jogosítottól ered, az eredeti váltó megtekintése után is érvényesíthető. (XXXIV. 38.) A váltóadós a tárgyalási határnapon csakis oly természetű uj kifogásokat hozhat fel, melyek az eredeti váltó megtekintésénél észlelt körülményekre visszavezethetők. Az elévülési kifogás ilyennek tekinthető nem lévén, mint elkésett, figyelembe nem vehető, ha a váltóadós a kifogásokban fel nem hozta. (XXXV. 50.) Az aláírás valódiságára vonatkozó eskü abban az esetben is megítélhető, ha az ellenfél annak el vagy el nem fogadására nézve határozottan nem nyilatkozott, de annak megítélését kifejezetten nem ellenezte. Ha tehát alperes az aláírás valódiságára esküt kináló válaszirat után viszonválaszt nem adott, neki az eskü mégis megítélendő. (XXXVI. 10.)