A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

Polg. törvk. rendtartás. 522-525. §§. 139 állandó és utolsó együttlakásuk volt. (Dt. r. f. I. 182., I. és II. 134.)* 2. Eltűnt egyén bolttá nyilvánítása, a ptr. 522. §-a értelmében, örökösödés czéljából átalában, s igy nemcsak a törvényes, hanem a végrendeleti örökös által is kérhető. (522. és 588. §.) (Dt. r. f. VIII. 588.) 3. A holttá nyilvánítási eljárás megindítását a ptrs 522. §. b) pontja értelmében ugy örökösödési ügyekben a ptrs 580. §-a szerinti hirdetményi eljárást a hagyományosok nem kérhetik. (Dt. r. f. XI. 48.) 4. Azon körülmény bebizonyítása által, hogy valaki nagyobb csatában részt vett s azóta híre veszett, — a holttá nyilvánítási eljárásnál — bizonyítékául szolgál annak, hogy az illető halálos veszélyben forgott. (Dt. r. f. VII. 98.) 5. A holttányilvánítási keresetjog igazolására elég annak kimutatása, hogy felperesek az eltűnt örökösei, annak bizonyítása azonban, hogy kizárólagos örökösei lennének, nem igényeltetik. (Dt. r. f. XXV. 83.) G. A hazai jog szerint eltűnt személynek sem életben léte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem az által bizonyítandó vagy életben léte, vagy elhalálozása, a ki az egyiket vagy másikat állítja. (Dt. u. f. XVII. 3*1.) 7. Eltűnt egyén holttá nyilvánítását nem kérheti az, ki örökösödési jogát szerződésre alapítja. — (Dt. u. f. XXIV. 67.) 8. Hazai jogunk szerint valamely eltűnt személynek sem életben léte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem bizonyítandó és ezen szabály alól kivételt csak a prts. 522. §-ában felsorolt két eset képez, a mely esetekben hozott holttányilvánítási ítélet tehát csak az e szakaszban felsorolt jogviszonyokra bír hatálylyal, ellenben arra nem nyújt bizonyítékot, hogy a holtnak nyilvánított valóban és épen az ítéletben megjelölt napon halt meg. (Dt. u. f. XXIV. 85.) 523. §. 1. A katonaságnál való szolgálatnak beigazolt megszűnésétől kezdve tekintetik csak a tartózkodási hely ismeretlennek. (Dt. r. f. XX. 101.') 2. Holtnak nyilvánítás esetén e ténynek az anyakönyvbe való bejegyeztetése, mint törvényen nem alapuló, helyt nem foglalhat. (Dt. r. f. XXIII. 79.) 3. Az 18G8: LIV. tcz. 523. §. c) pontja alapján holtnak nyilvánítható azon egyén, a kiről be van igazolva, hogy nagyobb csatában részt vett és azóta híre veszett. —Ha az 523. §. c) ponja «ha háborúban nehéz sebet kapott» beigazolva nem volna, ez nem zárja ki azt, hogy a nagyobb csatában való részvétel <>a halálveszélyben való forgás » fogalma alá soroltassák. — Ily esetben a halálozás napjául az 1881: LIX. tcz. 90. §-a alapján a csatát követő nap veendő. (Dt. u. f. XIII. 98.) 4. Holtnak nyilvánítás a perrendt. 523. §. c) pontja alapján. — Vélelmezett életveszély. (Dt. u. f. XXII. 56.) 5. Holtnak nyilvánítás esetében a. 30 évi határidő kezdőpontja. (Dt. u. f. XXII. 114.) 525. §. 1. A holtnak nyilvánítás iránti kérvény folytán tartandó tárgyalásnál, miután ez a rendes eljárás szabályai szerint megy végbe, a kérvényező magát perrendszerüleg ügyvéd által képviseltetni tartozik ; minélfogva a tárgyalás a kérvényező nevében, közjegyzővel meg nem tartható. (Dt. r. f. XXII. 27.)