A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár ötvennégy kötetének revisiójával. (Budapest, 1891)

118 Polg. törvk. rendtartás. 256. §. körvonalozását tartalmazza, és még akkor is határozott utasítást foglaljon magában, midőn kivételesen egyes kérdések eldöntése vagy a marasztalási összeg felszámítása a végrehajtási eljárásra halasztatott; tekintve végül, hogy az, miszerint az örökösként perbe idézett alperes örökölt-e és mit ? ennek elmarasztalhatására nézve oly lényeges előfeltétel, miszerint e kérdésnek tisztábahozatala nélkül a jelen ptr. szerint határozott és végrehajtható elmarasztalás irányában ki sem mondható, s ekként ily lényeges érdemi kérdésnek a végrehajtási eljárásra való utalása annál kevésbbé foglalhat helyt, mivel különben a jelenleg érvényben levő, s a hivatalos beavatkozást csak bizonyos esetekre szorító örökösödési eljárás mellett, legtöbb esetben ezen peres érdemi kérdést a végrehajtási eljárás alkalmával szabályszerű peres eljárás nélkül kellene tisztába hozni és a fokozatos felebbezés kizárásával egyedül csak semmiségi panaszszal orvosolható végzés utján eldönteni: mindezeknél fogva a polg. törvk. rendtartás életbelépte után hozott minden oly Ítélet, melyben a fél öröksége erejéig lett elmarasztalva, a nélkül, hogy az örökség misége és mennyisége közelebbről meghatároztatnék. mint végrehajthatlau semmis. (Dt. r. f. VIII. 580.)* 2. Ha a kereset valamely ingatlan birtok bizonyos hányadrészének átadására irányoztatik: tartozik felperes a tényleges kihasitás mikénti eszközlésére kellő vázrajzot s egyéb adatokat a per során előterjeszteni, ellenesetben csak a tulajdonjog arányának megfelelő alperesseli közös birtoklás rendelhető el; mert a kellő adatok nélkül a kihasitás kérdése a per során meg nem állapíttathatván, a kihasitás mikénti foganatosítása pedig bitói ítélet tárgyát képező kérdés lévén, az a végrehajtási eljárásra nem utalható. (Dt. r. f. XII. 151. 1.) 3. Az oly ítélet semmis, melyben alperesek mint örökösök az örökség erejéig marasztaltatnak el, s az örökség minősége és mennyisége kérdésének tisztába hozatala ez irányba ni kellő utasítás nélkül a végrehajt;']-i eljárásra hagyatik fenn. (Dt. r. f. XVIII. 10.) 4. Tekintve, hogy a számadási perben hozott ítélet rendelkező részében foglalt megállapítás alapját képező bevételi s kiadási tételek mely s mily részben történt elfogadásának vagy mellőzésének egyenkénti elősorolása azon megállapítás közelebbi indokolását képezi, és ekként az ítélet indokaiban helyt foghat, a rendelkező^ rész azon okból, miszerint abban csak a végmegállapitás eredményét képező összeg tétetett ki, a felek kötelezettségeinek megállapítása tekintetében határozatlannak, s ekként a ptrs. 249. és 256. §. követelményei ellen szerkesztettelek vagy felülvizsgálhatlannak nem vehető : azon körülmény, hogy a bíróság számadási perekben hozott ítélete rendelkező részében a bíróilag megállapított vagy törlött bevételi és kiadási tételeket ki nem tünteti, hanem azokat csak Ítélete indokolásában sorolja fel, hivatalból figyelembe vehető semmiséget nem képez. (Dt. r. f. XX. 9.)* 5. Végrendelet érvénytelenítésére és törvényes örökösödés megállapitására irányzott perben a miatt, mivel a hagyatéki vagyon misége s menynyisége ki nem jelöltetett, nem következik az ítélet s eljárás megsemmisítésének szükségessége, hanem csak az, hogy a törvényes örökösödés kérdése külön eljárásra tartassék fenn. (Dt. r. f. XXV'. 50.)