A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)

Polgári törvénykezési rendtartás. %44. ,ss'. 90 Halál általi hitelesítés. oly cserben, midőn a per folyama alatt elhall fél jogutódja kéri, hog\ az elhall elődjének megítélt eskü letétele neki engedtessék meg, azt. hogy az esküvel bizonyítandó tényről közvei- | len tudomással bír, igazolni tartozik. ' Ma az eskü letételének megengedését kérő fél a törvén} szerint öröklésre hivatottnak látszik, habár nem leszármazó rokon is, annak jogutódi minősése mellett a vélelem harczolván, ha az ily minősége az ellenfél által tauadtatnék, a tagadó ellenfelet ter- ! heli az e részbeni bizonvitási kötelezettség. (}\. f. IX. 24-2.) A jogutódokként jelentkező kiskorú örökösök helyett azok (örvényes képviselője esküre bocsátható. A ptrtás 244 §-a esetében a jogutódnak, a ki i jogelődje helyet esküt tenni akar, nem kell bizonyítania, hogy az esküvel bizonyítandó ténykörülményről saját közvetlen tapasztalatán alapuló tudomása van, mert ily előzetes bizonyitást a törvény nem követel, minthogy | ez a körülmény éppen az eskünek képezi tárgyát. Az eskünek általa letehetése csak az esetben van kizárva, ha közvetlen tudomása ellen alapos aggály forog fenn. (U. I. XXXUI. 71.) A perrendtartás 244. §-a elmebetegségbe esett peres felekre nem alkalmazható mindaddig, mig hitelesen ki nem mutatta tik, hogy a beteg állapota gyógyithatatlan. (U. f. XXXIV. 82.) Az özvegy a férje részére megítélt esküt csak akkor teheti le. ha a ténykörülményekről közvetlen tudomása van. (R. f. XVIII. 59.) A főeskü az állal, kinek ez odaitéltetett, leteltnek nem tekinthető, ha halála a biróság tudomására hozatott, hanem a meghalt örökösei idézendők tárgyalásra (R. f. XIV 176.) Azon körülményből, hogy a pótesküt megállapító első bírósági Ítélet, az elhalt felperesnek személyesen kihirdettetett és ő az ellen felebbezéssel nem élt, az elhaltnak az Ítéletben megállapított póteskü körülményei tekintetében! eskületételi készséiie éppen oly határozottan következtethető, mintha a megítélt pótesküben foglalt körülményekre vonatkozólag eskületételi készségét a tárgyalás folyamában kijelentette volna, s ennélfogva az örökösök kérelmére az eskü leteltnek nvilvánitandó. (U. I I. 10.) Az eskü ietettnek nyilvánítása azon jogi vélelmen alapszik, hogy az. kinek az eskü jogérvényesen oda Ítéltetett, azt, ha életben marad, valósággal le is tette volna. Ezen fellevésnek a ptrs. 244. §-ában megszabott előfeltételei akkor is megvannak, ha két tanú vallomásával igazolva van, hogy az elhalt a tárgyalás előtt határozottan megjelölte azon körülményeket, melyekre esetleg megesküdni akart, pertárgyalás után pedig a döntő körülményekre való eskü letevése iránti készségét személyesen habár magán uton — kinyilvánította, mert a ptrs. 244. $-ában az, hoiiy az esküre való személyes ajánlkozásnak a biróság előtt kell történnie, előirva nincs. (U. f. V 184.) A perdöntő eskü az elhalt által letétinek tekintetik, ha az esküre kötelezett személy a peres ügy tárgyalásakor jelen volt s kijelentette, hogy a 7*