A felső bíróságok gyakorlata. Útmutató a Döntvénytár nyolczvanhat kötetének revisiójával. III. folyam XVIII. kötetéig (Budapest, 1903)
'.IX Polgárt törvénykezési rendtartás. 241—243. §§. Azon körülmény, hogy a peres fél részére megítélt esküt nem a saját személyes bírósága előtt tette le, nem szolgálhat okul arra, hogy részére az eskü letétele végett a perbírósághoz történi utazásából felmerült költségei mes ne állapíttassanak. (Bpesti Tábla, u. f. XX. 191 i Az eskü rendszerint a perbíróság előtt lévén leteendő, az esküre kötelezett, de a biróság székhelyétől távol lakó fél nem tartozik az eskünek saját bírósága által kivételéért folyamodni: a perbírósághoz való utazás költségéi tehát az ellenféltől jogosan követelheti. (Bpesti Tábla, u. f XXIX 331. I.) Megítélt főeskünek módosított szövegben való leiétele megengedtetett. A módosítás az ellenfél előnvére szolgált, (Bpesti Tábla, u. f. XIII. 306.) 241. §. Az eskü letételére kitűzött határnapról az esküre jelentkező ellenfele is mindig értesítendő; ellenkezőleg az eskü letétele érvénytelen. (R. f. II. 154,, I. és II. 114.) 242. Az eskütétel módja. Az eskütétel módjára és ünnepélyességére nézve a perrendtartás s illetve az ügyuteli szabályoktól eltérőleg a felek közös akaratával sem lehet az eskünek az izraelita szertartás szerinti letételét megengedni. (R. f. XIII. 28.) Miután a nazarénusok, — mini a vallás és közoktatási m. kir. miniszter által INON. évi augusztus 13-án I254N. és 1875. é\i január 13-án 563. sz. alatt kibocsátolt rendeletekből is kitűnik, a törvényesen heveit vallásfelekezelek közé nem tartoznak, a ptrl. 242. §-a második kikezdésének kivételes intézkedése, — ineh kizárólag az eskütételtől saját hitelveik szerint törvényesen felmenteit felekre szorítkozik, nem alkalmazható. (H f. XVI 13.) 243. §. (nov. '>>.) Eskü letételének megakadályozása. Az 1881 : LIX. tcz. *-ának első kikezdése jogot ad az esküre kötelezett fél ellenfelének az eskü kivételének mellőztetését s a per folytatólagos tárgyalásának elrendelését kérni az esetben, ha az esküre köteles fél, vagyis az, kinek az eskü jogerejiileíi oda Ítélteién, az ugyanazon törvény 21. §-ában emiitett büntethető cselekménvért jogerejü bírói határozat által a per megindítása után ítéltetett el. A törvény jogol ád a félnek, a főesküt ellenfelének kínálni, vagy vissz;ikinátni, habár ez az ott megjelölt cselekményekért bűnösnek Ítéltetett, de ebből éppen nem következtethelő, hogy ha akkor, midőn az eskü kínálásának vagy visszakinálásának jogával éli, ama körülmény fen nem forgotl s ellenfelének elítéltetése után következel! be, előtte el legyen zárva az eskü kivételének mellőzésével a per folytatólagos tárgyalása kieszközlésének azon módja, melyei az idézett tcz. v2r>. S-a nyújt, az odaítéli eskfi nemére való lekiniel nélkül. (U. f. X. 153. I.)