Fayer László (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam XXVI-XXVIII. és új folyam I-X. köteteihez (Budapest, 1885)

46 azon biztatásában, miszerint végintézkedésének valóságát és hitelességét majd ők szükség esetén bizonyítani fogják: ezzel az örökhagyó azt nyil­vánította, hogy végrendeletét szóbelinek kívánja tekintetni? (III. 75.) Az 1871. május i-én kiadott, a magyarországi latin és gör. kath. püspökök végrendelkezési jogát szabályozó vallásügyi ministeri körrendelet megszün­tette az 1855. évi concordatumban foglalt végrendelkezési szabadságot. (IV. 65.) Ha az «osztályos egyezség* cz. okirat szerint az apa birtokát két fiának az abban megjelölt visszteher mellett örök időre használatul s oly megjegy­zéssel adta át, miként az végrendeletileg is megmarad és azt fiai öröklen­dik : ez jogilag csak a visszavonhatósági jogról való lemondást, és azonnal tulajdonul való átruházást jelentheti ugy, hogy az átvevő már az osztályos egyezség alapján eszközlött átadással az átadott birtokrészekre a tulajdon­jogot is megszerezte. (IV. 114.) Magánvégrendeleteknél magából a végrendeletből kell kitűnni, hogy az 1876. évi 16. tcz. 1—6. §§-ban előirt szabályok a végrendelet alkotásánál meg­tartattak. A tanuknak utólagos kihallgatása és azok vallomása által a tör­vényben előirt szabályok netaláni megtartásának bizonyitása, a külkellékek tekintetében önmagában érvénytelen végrendeletet, a törvény határozott rendelete ellenében, többé érvényre nem emelheti. (IV. 162.) (8. sz. teljes-ülési döntvény.) Az 1715. évi 27. tcz. rendelete ellenére szolga­biró és esküdttársa előtt megyei közgyűlési kiküldetés nélkül alkotott vég­rendeletek közvégrendeleteknek nem tekinthetők ugyan, de ha oly szokás, hogy 1861. jul. 23-tól az 1876. évi törvényczikk életbe léptéig szolgabíró és elküdttársa előtt az ország valamely részében megyei kiküldetés nélkül is alkottattak végrendeletek, perrendszerüleg bebizonyittatik, ezek érvényes magánvégrendeleteknek elfogadhatók. (IV. 193.) Hagyományozás azon feltétel alatt, ha a hagyományos az örökhagyó haláláig nála marad. (V. 85.) Végrendelet grammatikai és logikai értelmezése. — Abból, hogy a végren­delet igy szól: «a szőllőből ott a hol tetszik, ott válaszszon egy har­madát", azt kell-e következtetni, hogy azt az örökhagyó tulajdonjoggal kivánta hagyományozni? (VI. 134.) Ha a végrendelet szóbeli végrendeletnek czimeztetett is, és szövegében is szóbelinek neveztetett: mindazáltal ha a örökhagyó szóbeli kijelentése írásbeli végrendelethez megkívánt számú tanuk együttes jelenlétében nyom­ban irásilag felvétetett és a tanuk előtt az örökhagyó által sajátkezüleg aláíratott, a végrendelet az ellenkező elnevezés daczára is írásbeli végren­deletnek tekintendő. Ha a végrendeletben nincs is megmondva, hogy a tanuk együttesen voltak jelen, de egyrészről annak tartalmából kitetszik, hogy a végakarat a tanuknak együttes jelenlétéban az örökhagyó által nyil­váníttatott, másrészről azon tanuk kihallgattatván, eskü alatt vallják, hogy a végiratnak nyilvánítása, valamint a végrendeleti okiratnak örök­hagyó általi aláírása s előtte felolvasása együttes jelenlétükben történt:

Next

/
Thumbnails
Contents