Dárday Sándor (szerk.): Tárgymutató a Döntvénytár XVI-XXV. folyamához (Budapest, 1881)

sébcn mulasztás nem terhelvén; végrehajtási joga elévültnek nem tekinthető. (Dtár XXV. 3.) Mindaddig, mig a letétbe helyezett óvadék rendeltetése meg nem szűnik, illetőleg az erre jogositottak előbb szerzett jogaik el nem enyésznek, annak végrehajtási kiutalására irányzott kérelemnek hely nem adható. (Dtár XXV. 4.) A váltóeljárási szabályok szerint nem feltétlenül szükséges, hogy a végrehajtó eljárása ellen érvényesített előterjesztés iránt az érdekelt felek meghallgattassanak. Az előterjesztéssel azon sérelem is orvosolható, melyet a végrehajtás alá került féltől különböző személy szenved azáltal, hogy oly tárgyak foglaltattak le, melyek kétségtelenül az ő tulajdonát képezik. (Dtár XXV. 5.) Ott, hol az osztrák polg. tkönyv még hatályban van, annak 811. í^-a, mely szerint az örökhagyó hitelezői kérhetik, hogy a hagyaték képviseletére gondnok neveztessék, aki ellen intézhessék követeléseiket, a váltóügyekben is követendő ; azonban a hitelező az örökhagyó hagyatéki vagyonára kérvén végrehajtást, az, hogy kérvényét az örökhagyó vélelmezett törvényes örökösei, s nem a gondnok ellen intézte, elutasitása okául nem szolgálhat. (Dtár XXV. 6.) 2. Felebbvitel. 1. A felebbviteli jogorvoslat használata nem szoritkozván egyedül a peres felekre, hanem megilletvén mindenkit, ki magát birói intézkedés által jogaiban sértve érzi; a közalapítványi haszonbérlő ellen folytatott perben, annak óvadéka a hitelező részére kiutalványoztatván, a közalap, ügyigazgatóság jogosult ily végzés ellen semm. panaszt használni. 2. Addig, mig a bérbeadó s haszonbérlő közötti bérleti viszony le nem bonyolittatott, az előbbi biztositékául szolgáló óvadékpénzből, harmadik személyek kielégitésére mi sem forditható. (Dtár XXIII. 1.) 3. Végrehajtás. Tekintve, hogy aZ állandó törvénykezési gyakorlat az 1840. évi XV. törvényc?ikk 1-ső része 203. §-ának elévülési szabályát a váltó-