Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

XLV 205. Az azonnali értesítés elmulasztásának csak az a következménye, hogy a teljesítésben késedelmes fél a teljesítéshez mindaddig ragaszkodnánk és azt joghatálylyal felajánlhatja, mig őt a másik fél arról nem értesítette, hogy a teljesítés helyett kárt követel, s mert ezen értesítés alakszerűséghez kötve nincs, az a kárkövetelés iránt indított keresettel megtörténtnek tekintendő s ezt a kereset kézbesítése helyettesíti. — Ha a késedelmes fél késedelmének pótlása iránt készséget nem mutat, a vétlen fél utólagos teljesítési határidőt engedélyezni nem tartozik. — A kereskedelmi törvény 336. §-a a vétel létrejöttére nézve egyik lényeges föltételül irja elő, hogy a felek által egy bizonyos, habár csak viszonylagosan meghatározott ár állapittassék meg.__ --- — --- —- — — 330 271. Lovak közhatósági intézkedés következtében zárlat alá vétettek és igy azok a vevő korlátlan birtokában nem állottak. Ily körülmények közt a vevő a rendelkezésre bocsátás tekintetében megszabott törvényes kötelezettségének megfelelt azáltal, hogy alperest a lovak betegségéről és az azokra hatóságilag elrendelt zárlatról kellő időben értesítette és kifogásait az eladóval kellő időben közölte — -— --- — — -— — --- --- —- — — -— 440 Szállítmányozás. 245. A szállítmányozó a küldeményt az átvételi elismervény szerint saját üzletszabályaira való hivatkozással vette át szállitásra s ezért ezen üzletszabályoknak az átvételi elismervényre nyomatott határozmányai a felek közti szerződés kiegészítő részét képezik. — Azt, hogy valamely áru a vasúton elveszhet, a rendes kereskedő gondossága mellett számításba kell venni. A kereskedelmi törvény 391. §-a értelmében a szállítmányozási ügyekben is alkalmazást nyerő 373. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a biztositás elmulasztásáért a szállítmányozó csak az esetben felelős, ha az áru biztosítására a megbízótól t. i. a feladótól utasítást nyert, a törvényszövegben használt kifejezésnek helyes magyarázata mellett csakis a jogi értelemben vett és a kereskedelmi törvény VII. czimében foglalt voltaképpeni biztosításokra vonatkoztatható, de nem vonatkoztatható az üzleti értelemben szintén biztositásnak tekintett, de jogi értelemben annak nem tekinthető áru érdekbevallásra. A szállítmányozó nem jár el a rendes kereskedő gondosságával, ha a neki szállitásra adott drágaságot nem adja fel a vasútra szállítási érdekbevallással, s az áru elveszése folytán őt kártérítési kötelezettség terheli. — A kártérítés mérve tekintetében az üzletszabályokban megállapított maximális kártérítési összeg s nem az áru teljes értéke az irányadó, mert a vasút az üzl. szab. szerint a maximális kártérítési összegen felüli kárért ezen határozmányok értelmében csak külön Írásbeli egyezség értelmében felelős, ilyen pedig nem köttetett. — Maga az a körülmény, hogy a drágaság