Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)
236 árverési jegyzőkönyvbe érintett ingatlannal együtt alperes birtokába soha nem adatott át, amint ezt a jelen perben csatolt, alperes által u. e. ingatlan birtoka iránt támasztott keresetében maga is elismeri, hogy azt az ingatlant az adás-vételi szerződés kiállításának napja 1869 augusztus 12. óta a székesfőváros tartja birtokában. (1903 május 27. 9995/902. sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik indokaiból s azért, mert az 1869 márczius 23-án megtartott önkéntes árverés tárgyát képezett ingatlanra vonatkozólag az adás-vételi jogügylet befejezetté vált akkor, midőn az árverési jegyzőkönyvet mint legtöbbet igérő aláirta és felperes alperesnek az árverésen az árverési feltételek alapján lett vételi ajánlatát elfogadta. A jogcselekmény súlypontja tehát nem az árverési jegyzőkönyv alapján kiállított szerződésben, hanem az árverésen történt adás-vevésben fekszik, mely alperesre mint vevőre nézve már az árverési jegyzőkönyv aláírása által joghatályossá vált és amelynek nem létesítője, hanem csak folyománya volt a szerződésnek kiállítása. 148. Abból a tényből, hogy örökhagyó végrendeletében egy bizonyos összeget a jogalanynak nem tekinhető, s ekként szerző-képességgel nem biró «tót tanuló ifjúságnak* a hagyományozás rendeltetési czéljának közelebbi meghatározása nélkül hagyományozott, az örökhagyó azon szándékára kell következtetni, hogy ebbeli rendelkezésével a nevezett ifjúság számára szánt alapítványt kivánt létesíteni ; azon személy pedig, kinek kezeihez ezen összeg kifizettetni rendeltetett, csakis a czélbavett alapítvány létesítéséhez szükségelt lépések megtételével van megbízva, s az alapítvány létesítése és a kezeléssel való felruházás előtt a hagyományozott összegnek saját kezéhez leendő kifizetését sikeresen nem szorgalmazhatja. (Curia 1904 szeptember 7. 6624/903. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az nem kétséges, hogy B. M. végrendeletének K.