Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

232 fenállónak tekintendő fajárandóság az ingatlan dologi terhét képezvén, a földesúri birtokot nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is terheli, következően ez a jog az ingatlan mindenkori birtokosa ellen, tekintet nélkül arra, vajon ez a tulajdonjogát magánszerződés, avagy birói árverés utján szerezte, érvényesithető. Abból a körülményből, hogy a lelkész és kántor javára egyezségileg kötelezett fajzásnak a volt földesurak részéről történt teljesitése a püspöki hatóság által vissza nem utasíttatott és hogy a fajzási haszonvételre vonatkozó és a szerződésen alapuló igényüknek per utján leendő érvényesitésére a fajárandóság élvezői kifejezetten felhatalmaztattak, a biróság az egyezséget az egyházi felsőbbség által elfogadottnak tekintette. (Curia 1904 szeptember 9. 4585/903. sz. a.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja. Az alpereseknek a felperesek irányában fajzási szolgalmi kötelezettségét megállapítja stb. Indokok: Felperesek, mint a cz—i r. k. lelkész és kántori javadalom haszonélvezői az alpereseket a nekik kijáró tüzifa-járandóság, illetve egyenértékének kiszolgáltatásában marasztalni kérik azért, mert a felperesek eme fajzási haszonélvezete a cz—i 24. sz. telekjegyzőkönyvben felvett nemesi birtokot a Sz. M. földesúrral 1838-ban kötött úrbéri egyezség alapján szolgalomként terheli ; miután pedig a szolgalommal terhelt uradalomnak ezidő szerint az alperesek a tulajdonosai, a keresetbe vett fa-járandóságot az alperesek a felperesek részére kiszolgáltatni kötelesek. Az alperesek védelme szerint azonban felperesek keresetükkel elutasitandók ; mert az az úrbéri szerződés az illetékes püspöki hatóság részéről el nem fogadtatott, jogi hatálylyal nem bir ; mert az alperesek a nemesi birtokot 1896-ban birói árverésen vették, minthogy pedig a felperesek fajzási szolgalma az árverésen eladott birtokra teherként bejegyezve nem volt ; és miután az árverési feltételek, melyek értelmében az árverés megtörtént, nem tartalmaztak oly rendelkezést, amely szerint az árverési vevő a felperesek részére tűzifát kiszolgáltatni tartoznék ; minthogy végre a felperesek igénye nem oly természetű, hogy az a vevőt az 1881 : LX. tcz.