Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

233 184. §-a értelmében nyilvánkönyvi feltüntetés nélkül is terhelné, a felperesek fajzási haszonvétele alperesek ellen jogszerűen nem érvényesíthető ; továbbá, mert az úrbéri nyiltparancs és az 1871 : LIII. tcz. rendelkezése szerint az úrbéri kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek elenyésztek és igy a volt földesúr részére visszamaradt erdőbirtok is minden haszonvétel alól, tehát a felperesek fajzási haszonélvezete alól is szabadult, végre mert az 1855. év folyamán foganatositott kártalanítási eljárásra vonatkozó iratok közt létező «úrbéri lajstrom» szerint az úrbéresek erdeje a földesúri erdőségből kihasittatván, a lelkész és kántor erdőilletménye az úrbéri erdők czimén elkülönített 700 holdban benfoglaltatik ; tehát a felperesek az alperesektől fa-járandóságuk kiszolgáltatását ez oknál fogva sem követelhetik. A kir. tábla az alpereseknek a felperesek részéről bemutatott úrbéri egyezség ellen tett kifogásait figyelembe nem vette, mert a kir. tábla a hivatkozott egyezséget az egyházi felsőbbség által elfogadottnak, tehát joghatályosnak ismeri el, annak mérlegelése folytán, hogy a lelkész és kántor javára egyezségileg kötelezett fajzásnak a volt földesurak részéről történt teljesítése a püspöki hatóság által vissza nem utasíttatott és hogy a felperesek a fajzási haszonvételre vonatkozó és a szerződésen alapuló igényüknek per utján leendő érvényesítésére a kassai püspök részéről kifejezetten felhatalmaztattak. Minthogy az egyezség szerint az, hogy a cz—i r. k. lelkész és kántor irányában a földesúr fajzási kötelezettséget vállalt, minthogy a per során kihallgatott tanuk által igazolva van, hogy e fajzási szolgalom az 1838. évben jött létre, a szerződés értelmében szakadatlanul gyakoroltatott is, minthogy az alpereseknek azt az állítását, hogy a lelkész és kántor fa-járandóságának megfelelő erdőilletőség- és birtokrendezésnél az úrbéresek erdejével együttesen kiosztatott s ennek következtében a felpereseknek a földesúr irányábani fajzási szolgalmi joga elenyészett, az alperesek által bemutatott «úrbéri lajstrom» egyáltalán nem bizonyítja, és ezek szerint a felpereseknek a fajzáshoz való igénye a volt földesúrral kötött egyezmény értelmében az 1836 : VI. tcz. 4. és az 1871 : LIII. tcz. 32. §-aihoz képest jelenleg is fenállónak tekintendő, minthogy az egyházi személyeknek ezen fajzási szolgalma közjogi természetű s ebből kifolyólag oly dologi