Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

20 3 telheti, mert ugy a tanuk vallomásából, valamint az árverési jegyzőkönyvből az is megállapítható, hogy az áruraktárban elhelyezett áru a felperes kívánságára elárvereztetett s az áruraktár a befolyt vételárt felperessel el is számolta, végül elutasítandó volt felperes részben a C. alatti, részben pedig ugyanannak a 6. és 7. alatti leveleiben foglalt ajánlata folytán az alperes E. alatti levelében emiitett egy másik négy waggonról szóló kötlevél alapján az 1899 januárban szállítandó s állítólag 1899 január 2-án a v.-p—i vasúti állomásra szállított 350 mm., ugyanakkor a h—i vasúti állomásra szállított 150 mm., valamint a d—i vasúti állomásra szállított 100 mm. napraforgó mag át nem vételéből származó 243 frt, 77 frt és 120 frt kárköveteléseivel is, mert eltekintve attól, hogy alperes tagadásával szemben felperes sem azt kellően nem bizonyította, hogy ezen árúkat 1899 január 2-án a íelzett vasúti állomásokra ki is szállította, sem azt, hogy ezen árúkat utóbb szabadkézből a keresetben jelzett árakon adta el, és hogy az árúk a kötlevélnek megfelelők is lettek volna, amenynyiben a tanuk vallomása erre vonatkozólag nem képez oly bizonyítékot, mely a felperes pótesküjével kiegészíthető volna ; elutasítandó volt felperes főleg azért, mert felperes annak daczára, hogy alperes O. alatti levelében még 1898 deczember 27-én felhívta, hogy mivel a kötlevél szerint franco D—n vagy ezen állomásnak megfelelő helyekre paritét szállítva vette az árut, felperes azt a d—i termény- és áruraktárba szállítsa : felperes az árunak ide szállítását 7. 7. a. levelében megtagadta s az áruraktárba mit sem szállított, hanem állítólag a v.-p—i, h—i és d—i állomásokra szállított árúkat, az alperesnek 1899 január 2-án kelt 18. V. alatti ujabb értesítése daczára, hogy ha felperes D—be szerződésszerű árut szállít, azt itt minden fenakadás nélkül átveszi s az árut becsületesen kifizeti, felperes hiteles személy közbenjötte és nyilvános bírói árverés nélkül szabad kézből eladta, holott alperesnek tagadásával szemben felperes azt mivel sem bizonyította, hogy a kérdéses árúk tőzsdei avagy piaczi árral bírnának, s ilyképpen a kereskedelmi törvény 351. és 347. §-ainak rendelkezéseit be nem tartván, amidőn a szabadkézből tovább adott árúk felett mint sajátja felett rendelkezett, ez által a szerződéstől egyszerűen elállott. (1902 decz. 5. 14,852/902. sz. a.)