Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

175 alperes czég meghallgatása után felvett bizonyítási eljárás alapján állapíttatott meg az említett bíróságok által. Ily tényállás mellett a nápolyi járásbíróság általános elvek szerint illetékesnek tekintendő, mert a szerződés helye általános elvek szerint a szerződési hely birósága illetékességének megállapítására alapul szolgál. Megemlítendő még, hogy az 1853. évben kiadott, Fiúméban érvényben levő illetékességi szabályzat 29. §-ának d) pontja kifejezetten rendeli, hogy oly esetben, midőn külföldi bíróságok itteni állampolgárok feletti illetékességüket oly jogszabályok alapján állapítják meg, melyek itt érvényben nem állanak, a külföldi állam polgárát is a saját hazája törvénye szerint illetékes itteni bíróság elé lehet idézni. Az alsóbiróságok tehát tévesen értelmezték az idézett polg. perrendtartás 550. §-át, midőn azt mondották ki, hogy a külföldi bíróságok ítéletei csak az esetben hajtandók végre Fiúméban, ha a külföldi bíróság a Fiúméban érvényes 1852. évi illetékességi szabályzat szerint volt illetékes, holott az 550. S. helyes értelme szerint elég, ha a külföldi bíróság csak általános elvek szerint is illetékesnek volt tekinthető. Alperes czég azon alapon is kifogást tett a megkeresés foganatosítása ellen, hogy a nápolyi törvényszék ítélete nem jogerős. Ez a kifogás alaptalan, mert az áttett ítélet az olasz polgári perrendtartás 556. §-ának megfelelő végrehajtható alakban van kiadva, az olasz polg. perrendtartás 562. §-a és következő czikkei szerint megkívánt fizetési meghagyás eredeti kiadmányban az iratokhoz van csatolva, alperes pedig nem is állítja, hogy a törvényszék ítélete ellen a semmitőszékhez folyamodott. Végre az Ítélet tárgya sem a jó erkölcsökbe, sem Fiúméban érvényes tiltó törvénybe nem ütközik. Tekintve mindezek után, hogy hasonló tényállás mellett a fiumei kir. bíróságok ítéletei Olaszországban is az ottani polg. perrendtartás III. könyvének XII. czimében szabályozott delibationális eljárás után végrehajtatnak (31368/92. sz. igazságügyi miniszteri rendelet) a megkeresés teljesítésének mi törvényes akadálya sincsen, miért is a végrehajtás foganatosítását engedélyezni kellett.