Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

154 (Curia 1904 május 6. 1239/903. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s a sommás végzés hatályon kívül helyezésével a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereseti váltók mindegyikében az «Első magyar általános biztosító társaság szolnoki főügynöksége* és nem maga a felperesként fellépő «Első magy. ált. bizt. társaság* van ugyan rendelvényesként megnevezve, alperesnek ebból a körülményből merített és a felperességi jog hiányára alapitott kifogása azonban helyesen mellőztetett, mert a kereskedelmi meghatalmazott, mint ilyen javára szóló jogoknak saját nevében érvényesítésére az illető főnök maga jogosult, az pedig nem vitás, hogy a rendelvényes főügynökség felperes biztosító társaságnak nem volna kereskedelmi meghatalmazottja. Egyébként azonban alperes kifogása alapos. Nem vitás ugyanis, hogy a két váltó mindegyike a peres felek közt a B. a. kötvény értelmében létesült tüzkárbiztositási szerződésre vonatkozólag az alperes biztosítottat terhelő dijak fedezetéül állíttatott ki és pedig a B. a. váltó az 1900 nov. 15-én esedékes második díjrészlet, az A. a. váltó pedig az 1901 nov. 15-én lejáró 3-ik díjrészlet fejében. Az ezen váltókon alapuló követeléssel szemben alperes kifogása az, hogy a B. a. váltó alapján követelés nem illeti meg a felperest, mert a követelés ezen részét illetően a felperes kereseti joga a per indítása idején már elévült ; az A. a. váltóval fedezett díjösszeghez pedig törvényes jogczime felperesnek azért nincs, mivel a biztosítási szerződés a korábban esedékessé vált s a B. a. váltóval fedezett visszatérő dij lejáratkor való megfizetésének elmulasztása okából hatályát veszítvén, felperesnek a kérdéses váltóval fedezett biztosítási díjhoz való igénye is elenyészett. Alperes tagadásával szemben felperesnek tanúival nem sikerült bizonyítania azt az állítását, hogy az 1900 november 15-én lejárt B. a. váltóval fedezett 129 K díjrészlet lefizetésére alperes a felperestől több mint három havi időhaladékot kért és kapott, mivel S. tanú a halasztási idő tartamáról nem bír tudomással ; L. pedig határozottan ugy nyilatkozott, hogy nem hosszabbittatott meg három hónappal a fizetési határidő s igy még ha a felperes bizonyította volna is, hogy egri főügynöke L. fel volt jogositva arra, hogy alperesnek a le-