Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

72 helyben azzal a változtatással, hogy a felperesek V12 jutalékára eső vételárból első sorban kifizetendő a Szeged város részére rendelt állami kölcsönalapot illető követelésből még fenálló összeg V12 része. Indokok: A vagyonközösség megszüntetésére nézve az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert a telekkönyvi állás szerint az elsőrendű alperes a saját jutalékának egy bizonyos részét ajándék jogczimén s oly időben ruházta át testvérére, harmadrendű alperesre, amikor már felperesekkel évek hosszú során át vagyonközösségben volt, kétségtelen tehát, hogy az a körülmény, hogy a megajándékozottal szemben az ajándékozó fél a haszonélvezeti jogot a maga javára fentartotta : a tulajdonostársak között a közösség tekintetében uj jogi állapotot elő sem idézett, következésképpen ez a körülmény a vagyonközösség megszüntetését nem is akadályozhatja. Az elsőbiróság Ítéletének részleges megváltoztatását indokolja felpereseknek az a nyilt beismerése, hogy a Szeged város részére rendelt állami kölcsönalap javára C. 1. alatt bekebelezett követelés az ö javukra is felvétetett, s hogy az őket is az alperesekkel egyetemlegesen terheli; következésképpen arra való tekintettel, hogy a kérdéses zálogjog nyilvánkönyvileg csakis az alperesek ingatlan jutalékait terheli, szükséges volt ennek ellenkezőjét megállapítani. 41. Ha a felperes a tőzsdei játékból eredő tartozást ugy a maga, mint az alperes nevében, vagy helyett, akár megbízásból, akár anélkül fedezte, ezzel alperesnek nem olyan tartozását fedezte, mely tőle birói uton követelhető lenne; következőleg a fizetés által nem lépett a tőzsde ügyletbeli hitelezőnek oly jogába, melynél fogva az alperes helyett fedezett részt ettől birói uton követelhetné. Ha érvénytelen jogalapon nyugvó és birói uton nem követelhető tartozásról állíttatik ki kötelezvény, azzal a követelés jogi természetén változás nem történik és a jogalapon nem nyugvó követelést jogilag érvényesithetővé nem teszi. (Curia 1904 május 17. I. G. 758/1903. sz. a.)