Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

S6 Indokok: A tanuk vallomásából megállapítható, hogy a baleset alkalmával a vonat nem azért hozatott mozgásba, mert ott, ahol az anyagvonat állott, az anyag elfogyott és más anyagszedő helyre kellett volna mennie, amint ezt S. E. szolgálattevő hivatalnok vallotta, hanem azért, mert egy rendes vonat közeledése jeleztetett, s ennélfogva az anyagvonatnak a sikpályáról távozni, előbb azonban az I. A. tanú szerint mintegy 200 m. távolban volt zárókocsit a vonathoz hozzákapcsolni kellett. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy a munkásoknak az anyagkocsikon már semmi teendőjük nem volt s ennélfogva ezen kocsikon őket megtűrni sem volt volna szabad, mert a közmunka és közlekedési miniszter 15351/75. sz. rendeletével jóváhagyott forgalmi szolg. utasítás 160. §-a szerint menetközben az anyagszállitó kocsikon tartózkodni semmi körülmények közt nem szabad, hanem a munkásokat a szabályok értelmében a vonathoz adott két fedett kocsiban kellett volna elhelyezni, amire az utasítás hív. §. c) pontja szerint a vonatvezető mindenekfölött őrködni köteles volt. E helyett azonban a tanuk vallomása szerint a munkások egyenesen arra kaptak rendeletet, hogy mindegyik a saját anyagkocsijára szálljon fel, s miután felugráltak az anyagkocsikra, a vonat megindult s azután történt a baleset, még pedig nem a vonat megindításakor, hanem már annak meglassitásakor. Felperes kétségtelenül könnyelműséget tanúsított, amidőn figyelmeztetés ellenére nem a kocsiban levő földre, hanem a kocsi korlátjára ült akként, hogy lábát nyújtotta el a kocsiba rakott anyagon, ezt a gondatlanságát azonban azzal szemben, hogy alperes közegei részéről a forgalmi szabályzatnak a baleset megelőzésére előirt óvó-intézkedések meg nem tartattak, melyeknek megtartása esetében a baleset be sem következett volna, az alperes kártérítési kötelezettségét kizáró oknak elfogadni annál kevésbbé lehetett, mert alperes azt sem bizonyította, hogy a munkásoknak más alkalommal, mint az anyagkocsik megrakása vagy kiürítésekor a szabályzat értelmében egyáltalában szabad a kocsikon tartózkodni. Ezeknélfogva az elsőbiróság ítéletét a kártérítési kötelezettség megállapítására vonatkozó részében helyben kellett hagyni. A kártérítési összeg mennyisége tekintetében azonban az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni, mert felperes közönséges kézimunkát végezve,