Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

57 napszámból él, egyéb képzettsége nincs, ennélfogva csak oly öszszegü járadékhoz lehet igénye, amivel családjával társadalmi helyzetéhez képest megélhet s a körülmények mérlegelése mellett erre évi 480 K találtatott megfelelőnek. (1902. évi február 11-én 654/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla Ítélete indokaiból helyben hagyatik. 36. Ha a vasúti alkalmazott oly korban szenved balesetet, amidőn a vasútnak joga nyilik az illető nyugdíjazására, s a vasút ezen jogával él, az alkalmazott a tényleges szolgálattal járó előnyök elvesztéséből származó kárának megtérítését nem követelheti, mert ezek nem illették meg a sérültet egész életének tartamára. Ez azonban nem zárja ki, hogy a sérült sérüléseihez mért kárpótlást követelhessen és ez neki, tekintettel arra, hogy a baleset következtében testileg és lelkileg teljesen megtört, s emiatt folytonos felügyeletet és gondozást igényel, meg is állapítandó. (Curia 1902 június 5. 3631/902. sz. a.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének alperes kártérítési kötelezettségét megállapító részét helybenhagyja ; annak a kártérítés összegét 1200 K-ban megállapító részét ellenben megváltoztatja akként, hogy alperest arra kötelezi, hogy felperesnek évi 1000 K-ban megállapitott s felperes haláláig havi egyenlő részletekben fizetendő járadékot fizessen. Felperes keresetének ezt meghaladó részével elutasittatik. Indokok: A megállapitott tényállásból kifolyóan kétségtelen hogy a felperes sérülését az alperes vasúti üzeménél szenvedte, amiből következik, hogy a sérülésből származott károkért alperes az 1874 : XVIII. tcz. 2. §-ának 1. pontja szerint felelős. Felperes keresetében azoknak a vagyoni előnyöknek egyenértékét vette követelésbe, amelyeket rendes évi fizetésén kívül, a melyet 1900 január i-től nyugdijképen most is kap, a tényleges szolgálata megszűnte folytán elvesztett. Ezek a vesztett előnyök a követ-