Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

4o tói szintén enged a reá jutott fuvardíjakból. Nyilvánvaló ebből, hogy a vasutak akár az egymással való versenyzés, akár az egymáshoz való alkalmazkodás szempontjából a kellő intézkedéseket csak egymás díjszabásának ismerete alapján tehetik meg és a kormány, mint a vasúti díjszabások ellenőrző hatósága, szintén csak a díjszabások ismerete alapján gyakorolhatja az ellenőrzést abban az irányban, hogy a vasutak díjszabása a közérdeknek megfelelően alkalmazkodjék egymáshoz. A fentidézett államvasuti átiratból kitűnik, hogy a jelen per alapjául szolgáló esetben sincs kizárva az, hogy a miniszter nem adta volna meg az engedélyt a dijkedvezményi hirdetmény kibocsátására, ha tudott volna az A) alatti okiratban foglalt megállapodásáról és igy a jelen perbeli esetről is arra kell következtetni, hogy akkor, midőn egyik vasút egy másikkal együtt dijkedvezményi hirdetményt bocsát ki, egyik vasút részére sem közömbös az, hogy a másiknak díjszabását ismerte. Minthogy pedig a közérdek megköveteli, hogy a vasutak egymással díjszabásuk tekintetében versenyezhessenek és egymáshoz alkalmazkodhassanak, ebből következik, hogy a magasabb fuvardíj iránti titkos megállapodás a közérdeket abban az irányban is sérti, hogy a vasúti díjszabások egymáshoz való alkalmazkodásának fejlődését és a díjszabás ügyének a kormány által az egész vasúti hálózatra kiterjedő helyes irányítását akadályozza. Mind e körülményekből következik, hogy a vasúti díjszabások nyilvánosságának szabálya nemcsak annyit jelent, hogy a vasútnak tilos a nyilvános díjszabásánál olcsóbb szállítást elvállalni, hanem annyit is, hogy a tilalom a nyilvános díjszabásnál magasabb dij szedésére is kiterjed. Minthogy pedig a közérdekből hozott ily szabályokat a felek szerződésileg sem változtathatják meg, ebből következik, hogy nemcsak tilos, hanem érvénytelen is az oly szerződés, amely valaki részére a nyilvános díjszabásnál akár olcsóbb, akár drágább fuvardijat állapit meg. E szerint a nemzetközi árufuvarozási egyezményben foglalt fentidézett szabályt, mely csak az olcsóbb fuvardíjra irányuló megállapodás érvénytelenségét említi, nem lehet ugy érteni, hogy abból a contrario az következnék, hogy drágább fuvardíj kikötése érvényes. A kérdéses szabályt helyesen ugy kell érteni, hogy a