Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)
E megállapodás létrejötte után felperes vasút kijelentette a m. kir. államvasutak igazgatóságával szemben, hogy a dijkedvezményi hirdetmény kibocsátásába beleegyezik és annak folytán a m. kir. államvasutak igazgatósága a díjkedvezményt kihirdette. Alperes azt a kifogást tette, hogy a felek közti megállapodás a díjkedvezmény megadásában résztvevő és a díjkedvezményt kihirdető m. kir. államvasutak tudtán kívül történt és így a kereseti követelés a jó erkölcsbe ütköző, azért, mert a megállapodás elhallgatása által a m. kir. államvasutak érdeke van kijátszva. A m. kir. államvasutak igazgatóságának nem volt hivatalos tudomása a megállapodásról akkor, amikor a dij kedvezményi hirdetményt kibocsátotta. De az államvasutak igazgatósága az idézett átiratban e kérdésre vonatkozólag ugy nyilatkozott, hogy ma már nem lehet határozottan megállapítani, hogy a dij kedvezményi hirdetmény az A. a. szerinti megállapodás ismert volta esetében kibocsáttatott volna-e és igy nem lehet bizonyítottnak elfogadni azt, hogy az A. alatti megállapodásnak az államvasutak igazgatósága előtt történt elhallgatása az államvasutak érdekének sértésével járt, ennélfogva mellőzni kellett alperesnek azt a kifogását, hogy a megállapodás a jó erkölcsbe ütközik. Az A. alatti okirat tartalma szerint alperes az ő küldeményei után magasabb fuvardíj fizetését igéri a vasútnak, mint amennyi a dijkedvezményi hirdetményben közzé van téve. A jelen per döntő kérdése az, hogy ily természetű megállapodás érvényes-e. A vasúti üzletszabályzat ebben a kérdésben kifejezetten nem intézkedik és igy a kérdést az egyéb intézkedésekből és a dolog természetéből vont következtetés utján kell eldönteni. A vasúti fuvarozás egyik alapelve az, hogy a vasút mint monopolisztikus jogokat élvező vállalat a fuvarozást nemcsak a saját érdekében, hanem a közforgalom érdekében is teljesiti és igy közérdekből szorosabb szabályoknak és a szabad verseny nagyobb korlátozásának van alávetve, mint más üzleti vállalatok. Az 1878 : XX. tcz. VIII. czikkében fentartott és igy jogszabályerejű 1851 november 16. vasutüzleti rendtartás 4. és 66. §-ai értelmében a vasutak kötelesek a díjszabást és annak minden változását közzétenni, de a közzététel előtt a felügyeletet gyakorló állami hatóságnak is bemutatni avégett, hogy a hatóság a