Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

47 nézve özv. G. J.-né tanúnak arról, hogy ezen összeget a kifizetéskor a felperes vagy annak beleegyezésével annak néhai férje vette-e át ? tudomása nincs. A harmadik tétel alatti 340 K-ra nézve D. Gy. s neje tanuk azt vallották, hogy a körülbelül 200 frt adósságukat D. Gy. a felperes és annak néhai férje kezére fizette vissza ; azt azonban, hogy ezen összeget a néhai P. J. tette el és vette birtokába, nem bizonyítják. A negyedik tétel alatti 7807 K tekintetében pedig az E. alatti nyugtával csak az van igazolva, hogy ezen összeg az árvaszéknél a felperes kezére fizettetett, arra nézve azonban, hogy ezen összeget a kifizetés alkalmával a felperes néhai férje vette volna át, ez az okirat bizonyítékul nem szolgál, B. J. tanú pedig erről a körülményről tudomással nem bír. Vitatta ugyan felperes azt, hogy a keresetben megjelölt összegeket néhai férje a malmába tett beruházásokra forditotta, ezt az állítását azonban alperes tagadásával szemben nem igazolta ; az id. K. J. tanú vallomása szerint ugyanis a néhai P. J. malmában 1894-ben csak kisebb mérvű átalakítások történtek, melyek 160 forintba kerültek, R. S. tanú azt vallotta, hogy ő a malomban 1894- vagy 1895-ben teljesített olyan munkálatokat, amelyekért magától a felperestől 800—900 frtot kapott ; hogy ezeken kívül egyéb beruházások is eszközöltettek a házasság tartama alatt a malomban és gazdaságban s hogy a beruházások a felperes vagyonából fedeztettek, felperes bizonyítékot elő nem terjesztett. A kereset tárgyául szolgáló összegnek a néhai P. J. által való felvételére és ezek beruházására nézve a felperes által kínált főeskü alkalmazható nem volt, mert felperes maga is beismerte és a bizonyítandó körülmények természetéből is következtethető, hogy alperesnek azokról közvetlen tudomása nincs; a póteskü vagy az egyoldalú főeskü pedig a fentebb meghatározott követelések tekintetében azért nem Ítélhető meg a felperesnek, mert a kifejtettek szerint pótesküvel kiegészíthető részbizonyitékot vagy egyéb támogató adatot a kereseti első, harmadik és negyedik tétele alatti összegekre nézve nem szolgáltatott. Ami a kereset második tétele alatti 5000 K-t illeti, erre nézve maga a felperes azt adta elő keresetében, hogy K. F. s neje a tőlök járó 1500 frt örökrész tőkét s járulékait 1894-ben fizették le. E részben K. F tanú azt vallotta, hogy az 1500 frt tőkével együtt annak hét