Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

48 évre lejárt kamata lett egy összegben lefizetve, ez az összeg tehát nem a keresetben felszámított 5000 K-t, hanem csak 4260 K-t tett. Másrészt azonban a K. F. és neje tanuk egyező vallomásával bizonyította felperes, hogy ezen összeget egészben az ő néhai férje, P. J- vette fel és tette el. Az a gyümölcsöző érték, melyet a férj a házasság fenállása alatt külön rendeltetés meghatározása nélkül a nejétől átvesz, a nő hozományának tekintendő és azt a nő férje nalála után annak örököseitől visszakövetelheti, amiből következik, hogy alperes, mint néhai P. J. örököse a kereseti követelésnek ezen részére nézve a felperessel szemben felelős. Nem volt figyelembe vehető ennek ellenében alperesnek az a kifogása, hogy a felperes hozományát a közös háztartás és a gyermeknevelés költségei felemésztették, mert ezen költségeket a törvény értelmében a férj, illetve apa tartozik viselni s ezen kérdések a hozomány terhére csak akkor számithatók fel, ha igazoltatik, hogy azokat a férj vagyonának, keresetének vagy a hozománynak a jövedelmei nem fedezték ; ezt a körülményt azonban alperes nem bizonyította. A házasság tartama alatt szerzett ingatlanok egyenértéke pedig a felperes hozománykövetelésébe be nem számitható, mert alperes beismerte, hogy a kérdéses ingatlanok fele része közszerzemény fejében jutott a felperes tulajdonába ; a közszerzemény értéke pedig a hozományba be nem tudható. Ezeknél fogva a rendelkező rész szerinti Ítélet volt hozandó. (1902 október 14-én 1667/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. 27. Ha három évnél régibb tartásra irányul a kereset, a kir. törvényszék hatásköre nemcsak a követelt tartás ezen részére, hanem az együttesen követelt összes tartásra nézve megállapítandó. — Peres felek mindketten magyar állampolgárok lévén, a köztük fenálló törvényes házassági, mint személyállapotukat érdeklő viszonyból felmerülő vitás vagyoni kérdések elbírálása az 1881: LIX. tcz. 5. §-a és az 1894: XXXI. tcz. 114. §-a rendelkezéseiből kitetszőleg a